Heves megyei aprónyomtatványok 17/A
Мйуьо oldal Kedves Bácsik és Nénik! Újra eltelt egy év, mióta találkoztunk. És mi. a Mátra manók, itt, a Jeruzsálem úti Tagóvodában nem csak „öregedtünk”, hanem ügyesedtünk, okosodtunk is, s persze erősebbek is lettünk, meg nőttünk is! Legalább 5 cm-t! (Ez utóbbit úgyse tudjátok utánunk csinálni, bi,bi _) Mi viszont már nagyon ügyesen tudunk utánozni titeket! A G yalogkakukk túráinkon már sok társunk olyan gyorsan tud felmenni Mátraházára, mint a vicces szakállas bácsi, vannak, akik türelmesen róják a távot, mint a botos bácsi, és olyanok is vannak, akik úgy várják a megérkezést, mint egyes nénik - akiket mi nem is ismerünk, csak úgy hallottuk, a nagyok között is vannak ilyenek. Megtanultuk észrevenni a sok-sok csodát, amit a természet rejt, s a figyelmes szemlélőnek mutat magából. Amíg nézelődünk, kérdezünk, meghallgatjuk a magyarázatot, addig is pihenhetünk. Igaz, hogy okosodtunk? A legnagyobb társaink az elmúlt évben is erdei oviztak, az időjárás igazán kegyes volt most hozzájuk. A legkisebbek pedig szorgalmasan tanulták az együtt maradás, haladás és szófogadás fortélyait, hogy tavasszal már ők is jöhessenek velünk, messzebbre is. Igyekeztünk minél több szülőt mozgásra bírni, nem is haszontalanul. Egyre szívesebben tartanak velünk, s már a családok önállóan is felfedezik maguknak az egyesület nyílt programjait. Persze, nem csak a természeti környezetünkkel ismerkedünk. Az óvónénik azt mondják, meg kell tanulnunk azt is, hogy hogyan kell viselkedni az emberek között. A társadalomban - vagy miben. Ezért kiállításokra, színházi és mozi előadásokra visznek minket, meg múzeumokba. Ezek is jó helyek, csak itt sose lehet fogócskázni. Pedig mi olyan jókat tudnánk kitalálni! Ezért kicsit jobban szeretjük, ha kirándulni megyünk. És képzeljétek, ha már nagyobbak vagyunk, azokon a napokon nem is kell lefeküdnünk ebéd után aludni, mert csak délután jövünk haza. Tiszta jó, igaz? Néha, amikor haladunk az ösvényen, keressük az erdőt. Gyakran nem találjuk. Csak olyan csupaszságot, farönkökkel. S ha melegebb van, sapkát is kell vinnünk, hogy ne kapjunk napszúrást térkép szerint igazából az erdőben. Ti értitek ezt? Mi nem. Ehhez biztosan még nagyobbnak kell lenni. De mi még csak így látjuk a világot: Gergő a nyári élményeit meséli:- Voltam a Sár-hegyen. Sokan is voltak ott, ünnepelték Jézust a kápolnánál. Az unokatesómmal bújócskáztunk, de hamar megláttam a testét, mert laza volt a bokor. És akkora, de akkora szakadéknál voltunk, ötezer mély is volt! Gergő: - Te át tudod menni a Sár-hegyet egybe?- Igen, mentem már. Geri: - Na, az olyan, de olyan nehéz... és lehet, hogy még csak utánam jössz! Geri: - Képzeld el, hogy én a sóderből 9 ml homokot raktam egy üvegbe! A Gyalogkakukk Túrán a táv vége felé Kolos már eléggé fáradt. Az utolsó pihenő végét jelezve „Indulandusz! Megyünk!” hangzik el. Kolos felcsillanó szemmel: Igen? Indul a busz? Honnan? A Madárerdőben táblákról olvashatjuk az ott élő madarak nevét, megnézhetjük a képét. A sor elején haladók alaposan megfigyelik az őszapó képét. A természetőr bácsi a sor végén érkezőknek a gyerekek segítségével szeretné átadni az ismeretet. Milyen madár él itt, melyiknek a képét látjuk? Rövid gondolkodás után felhangzik a kórus: Télapó! A „Madárerdőben” egy kört tettünk. Visszaérve a kiindulóponthoz Eszter megjegyzi: Megérkeztünk oda, ahol leettük magunkat. - (Ott reggeliztünk.) A Pipis-hegyen a levegő, a szél a téma. Beszélgetünk a légáramlatokról, tapasztalják, értik az elhangzottakat. Később, a nap vége felé elhangzik az ellenőrző kérdés: Hogyan is keletkezik a szél? Úgy, hogy kicseréli magát a hideg és a meleg! - adja meg Mcsi a választ. Mielőtt nekivágunk a napi távnak, köszöntjük a természetet Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra c. versének pár versszakával. Néhány szó ismeretlen, tisztázzuk.
