Heves megyei aprónyomtatványok 16/K
Bereznai Péter és Krizbai Sándor munkáikban a „személyes megnyilatkozást tolmácsoló” expresszív-pszichikai gesztusokat ötvözik össze az indulatrajzokban elrejthető jelképiség- gel. Az önkifejezés elemi gesztusait magukon hordozó műveik a kiállítás legfrissebb, legelevenebb darabjai közé tartoznak. Deim Pált és a nálánál fiatalabb Aknay Jánost sem hagyta érintetlenül az oldottabb, személyesebb, a belső érzésekkel nyíltabban és közlékenyebben bánó eruptívabb festészet. A részben pop-artos és hiperrealista módon dolgozó Kocsis Imre a konceptuális tautológiától, sőt a jelképiségtől sem mentes alkotásaival a lelkiállapot pillanathelyzetét kifejező csurgatást és fröcskölést ötvözik a kornissi kalligráfiák kiszá- mítottabb, megkomponáltabb gesztusaival. A tárlat természetesen olyan sokrétű, hogy a klasszikus nagy nevek alkotásai mellett a legkülönfélébb technikai trük- kökben és stílusirányzatokban, tematikai, formai változatosságban gyönyörködhetünk. A mai szentendrei grafikát általában a józan, mértéktartó tartalmi-esztétikai igényesség és sokszínűség jellemzi. Bár az utóbbi néhány évben világszerte háttérbe szorult a szitatechnika, s helyét inkább a személyesebb, közvetlenebb jellegű egyedi grafika, a kevésbé mechanikus fametszet (pl. USA), a könnyen megmunkálható linó vette át. S ez a hangsúlyeltolódás talán egyet jelent a szerigráfia klasszicizálódási folyamatával, amelyet a szentendrei eredmények is megerősíteni látszanak. S ez a klasszicizálódási folyamat nemhogy beszűkítette volna, de épp ellenkezőleg, kiteljesítette és az új szenzibi- litás kifejezésére is alkalmassá tette e technikát. A műhely a művészi munka mellett közművelődési feladatot is vállalt. Minden szériából két példány a Pest Megyei Műtárgybank tulajdonába kerül, s ebből az anyagból bármikor „repülő kiállítás” rendezhető a megye kevésbé exponáltabb helyein. NOVOTNY TIHAMÉR művészeti író
