Heves megyei aprónyomtatványok 16/K
GÁRDONYI GÉZA: A bor SZÍNMŰ Gárdonyi Géza, a 48-as fegyverműves fia, a Dunántúlon vesződő kis tanító Szegedre került a nyolcvanas években, újságírónak. Előtte Mikszáth dolgozott az íróasztalán, utána Tömörkény és ez szinte jelképes. Az előd: a régi típusú magyar élet utolsó nagy összefoglalója; az utód: a szegény nép irodalmának első nagy úttörője, és kettőjük között ingovány van, zűrzavar van, feloldhatatlan ellentétek, maga a fulladásos századvég. Gárdonyi pályája gyorsan fölívelt Szegedről, de a századvég útvesztőiből ő maga sohasem tudott kiszabadulni. (...) Megszenvedte életének, művészetének meg nem oldható válságát. Az ország ünnepelt írói közé tartozott, része volt a hivatalos Magyarország minden elismerésében, mégis, (minél magasabbra hágott csillaga, ő annál jobban meghasonlott a világgal. Az egri várba, egyetlen nagy művének színhelyére költözött, remeteségben élte le pályája utolsó harmadát. (Czibor János) A népszínmű és a népi dráma határán áll Gárdonyi legismertebb, legsikerültebb darabja, A bor. A cifrázatok népszínművesek, de az alakok nem sémák, hanem hiteles és hihető paraszti típusok, és ez a fontosabb. Drámai erő és szépség származik ebből; és ha nem is nagyon mélyen, ha nem is a legsúlyosabb kérdések rejtőkéig, a darab mindenképpen mégis bevilágított a századforduló ismeretlen, irodalomban jóformán ábrázolatlan paraszti világába. Ez az újság A bor művészi és történeti érdeme, ez fogja meg még ma is a darab olvasóját, nézőjét. (Czibor János)
