Heves megyei aprónyomtatványok 15/M

CURRICULUM VITAL

Hatvanban születtem 1911-ben, de itt születtek eleim is, ükapámig visszamenőleg. A gimnáziumot Aszódon végeztem, mint bejáró tanuló, majd érettségi után felkerültem az Országos Magyar Képző- művészeti Főiskolára, Rudnay Gyula osztályára. Ez sorsmeghatározó lépés volt: új látásformák, népi orientáció, művészi igény, s az állandóan túlfűtött légkör nem engedett talmi alkotásokat létrehozni. Rajztanári diplomát szereztem 1935-ben. Kétévi állástalanság korszakára esik az első gyűjteményes kiállításom Hatvanban. 1938-ban Sátoraljaújhelyen kezdtem el elég gyötrelmes tanári pályámat. Súlyosan megbetegedtem, és ijedtségemben gyorsan megfestettem a KUBIKUSOK című képem, amely jelenleg a hatvani tanács tulajdona. Újhely csak két szempontból nevezetes: tanítványomnak köszönhetem, hogy megúsztam az öldöklő második világháborút, egy másik ottani tanítványom, Czinke Ferenc pedig később Munkácsy- díjas művész lett, a legcsodálatosabb ember azok között, akiket valaha is megismertem.

A front alatt Munkácsra kerültem, mint tanár, s az ott eltöltött egy év alatt volt egy csoportkiállításom. Hatvanban vészeltem át a felszabadulást. Itt kapcsolódtam be a gimnáziumba, itt működtem 1948-ig, majd Egerbe kerülvén, megalakítottuk az Egri Képzőművészeti Csoportot, s ennek keretében évente két tárlatot is rendeztünk. Eger kultúrlégkö- re, a Bükk csodálatos tájai, a nemes versengés pezs- dítőleg hatott fejlődésünkre. Ott elég sokat festettem, egészen 1972-ig. Akkor mentem nyugdíjba,

s azóta élek ismét Hatvanban. Két gyűjteményes kiállításom volt Salgótarjánban 1982-ben. Ugyanebben az évben kaptam Derkovits Emlékérmet, illetve a Hatvani Galéria „Hatvaniak" című csoportkiállítása révén bemutatkozhattam Hódmezővásárhelyen, s újfent Hatvanban.

Képeim a legkülönbözőbb tárgykörűek és színűek. Stílusom nincs. Modorom a legváltozatosabb. Témaköröm megválasztásánál sohasem a külső kommersz szempontok, hanem a belső impulzusok vezettek. Ennélfogva az alkotási periódusok sem voltak sohasem időhöz kötöttek. Színekben gondolkoztam, s ezek határoztákmeg témáimat, illetve a témához is akkor nyúltam, ha az a színvilágommal szinkronban volt. Témáim változatosságuk mellett is inkább munkástémák. Talán Hatvannak itt van egyedül meghatározó szerepe. Mezőváros volt, igazi barátaim parasztfiúk voltak, de vonzódtam az üzemi munkás felé is. A szegényebbekhez vonzódtam, velük vállaltam sorsközösséget. Ez lett aztán az a bőr, amelyből később sem tudtam kibújni. De nem is akartam. És csak a porszemeket szedtem össze az örökkévalóságból, s az lenne a nagyszerű dolog, ha innen folytathatnám azt, amit már kezdek befejezni.

Gádor Kálmán