Heves megyei aprónyomtatványok 15/I
NÉVADÓNK: GÁRDONYI GÉZA Eger úgy él a köztudatban, mint az egri csillagok városa, melyre t»f- tónelmünknek századokon átvilágító fénypásztája hullt. Dobó .népe hősi hazaszeretetéből, a Bornemisszák talpraesettségéből, a Czeezei Évák tiszta szerelméből szőtte jobb, igazabb sorsra váró nemzedékek hosszú sora — embereszményeit. E táj fiad, leányai — de szerte az édes haza minden vidékéről is — ezért látogattak el gyakran az egri várba, s álltak meg lehajtott fővel a vár romjai közt, s egy sír előtt a Bebek bástyáin. Gárdonyi Géza nyug,- szik itt, „csak a teste”. Ö álmodta halhatatlan költészetté mindazt, ami küzdelmes történelmünk egyik legviharosabb századában véres valóság volt. így Gárdonyi Géza neve is egybeforrt az egri névvel. Dobóról és hős társairól, valamint a forradalmár utódokról elnevezett iskolák, intézmények, utcák neve mellett magától értetődő Egerben, hogy az új színház homlokzatán neonfényes betűkkel Gárdonyi neve villog. Az is természetes, hogy iskolánk, a másfélszázados egri képző utóda szintén az ő nevét tűzte címerére: Egri Gárdonyi Géza Gimnázium, mely megyénk egyik legnépesebb középiskolája. Iskolánk KISZ-szervezet-e. egész ifjúsága, egri testvér-iskoláinkba, járó diáktársainkkal együtt minden ideg-szálunkkal, szívünk dobogásával, agyunkkal és karunkkal formáljuk a mát és a kommunista jövőt! Akiknek nevét pedig a múltból iskolánk homlokzatára tűztünk, az adott korban a hősi helytállás példaképei voltak. Ezért nő a mi Gárdonyiink neve is túl a sánci remetelakon, túl a várdombon, a Bükk lankáin. Megtölti jó ízzel, emberséggel, jövőnkbe vetett hittel és hazaíisággal a ma emberét, ki e táj nagy újraálmodójának gondolataiba ütközik. A világosi fegyvergyáros fiának, a később üldözött agárdpusztai kovács utódának a becsülete nem volt ejadó. Csak az igazat írta. Nem a remete írt, ahogy hívták, hanem a vívódó, tusakodó ember. A néptanító Kovács Ágostonja, ő, ki lámpás akart lenni, s azzá is vált népe számára. Ember, ki szembenáll az egyházzal, aki nem forradalmár ugyan, de akit az igazság tisztelete hajt, a jobbat akarás vágya kerget. Vergődik, mert saját boldogtalanságának kútjába esve is felelősséget érez a török bankókkal becsapott, tanulatlan népért, a tüdőbajjal, torokgyíkkal megvert fajtájáért, és az Istenes Imrékért. Azokért, akik Az én falum okos szemű, szomorú, örömtelen ifjúságú hősei voltak. Olyanok, kiknek sorsát mi már csali e figyelmeztető írásokból ismerjük. Ismerjük; mert olvassuk, hogy az életet hirdette inkább, nem a halált. így ír egyik könyvében: „Az emberszeretet hősei vannak olyan nagyok, mint a vérontásé”, de ez utóbbiról is kellett írnia, mert a milléniumi hazug ragyogásban tükröt kellett tartania kora magyarja elé: lássák, a hazát tettel kell szeretni! De bármelyik művét nézzük is, népből magasztosult hús—vér emberek ők, akik a többivel együtt boldogabbak szeretnének lenni. Mindegyik mögött ott érezzük a magyar tanítót, a népművelőt. „A nemzet ereje, jövendő nagysága attól függ, hogy mekkora a közműveltség” — írja Gárdonyi. Azonban arról sem feledkezik meg, hogy aki a népet a kiművelt emberfők sokaságává kívánja tenni, annak önmagával szemben kell legmagasabbra emelni a népszeretet és a kultúráltság mércéjét. 17
