Heves megyei aprónyomtatványok 15/G

Kiállításom anyagának túlnyomó többsége Olaszországból való visszaérkezésem után született.

Emberöltők óta járnak a festők Olaszországba tanulni. Én is elődeim útját követtem. Találkoztam is szellemükkel abban a sajátságos világban, amiben ők ott a valóságot fedezték fel — itt mi mint különcségeket, mint álomszerű kitalálásokat soroltuk be, mint valami különálló kategóriába. Északon Gulácsy — Csontváry délen.

Észak káprázatos volt. A művészettörténet nagyszerű tárháza. Az etruszkok titokzatos világa és a reneszánsz remekműveinek sodrása mellett láttam Gulácsy ábrándjainak valóságát, de még valahogy kívülről, mint az utazó a vonatablakon át.

Dél más volt. Dél volt a valóság. Nem a káp- rázatct szertcfoszló valóság, hanem az, ami még a káprázatnál is több. A világ teljessége fogoü körül, és nem éreztem hiányt. Délen minden egyszerre volt jelen: nyomor és jólét, fény és árnyék, szépség és csúfság — de mindez egy tökéletesen egységes életérzést eredményezett. Ez az életérzés áthatott és nem volt előle menekülés. Ott találtam önmagámra. Korábbi sejtéseim és megérzéseim — mint jó talajba a mag — gyökeret eresztettek és kihajtottak. Szicília támasztott fel, és életem Jákob létrája Scilla városa. Szicília mozdulatlansága az örökkévalóság érzetét adta, és Calabria mindent magába húzó ölelése a lét alapkérdései felé sodort, ahol túl minden múlandó problémán az élet, a halál, a születés alapérzésci uralkodtak, és ezt fejezte ki a tenger, az ég, az emberek.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani. mert akár ténylegesen, akár átvitt értelemben, minden ebből az alapérzésből született kiállított műtárgyaimnál. Szándékosan írtam műtárgyat. Az évszázadok során elmerült és újraszületett kultúrák mind műtárgyakat hoztak létre. Előttünk nem volt a technikák között hierarchikus különbség.

Minden — tehát a figurákkal díszített edény, a szobor, a vázakép, a freskó —, mind annak az eszmének a szolgálatába állt, amire a kultúra épült. Korunk — ami gépkultúráját építve elzárta önmagát városainak kőtömbjeivel a világ egészétől, és különálló, kreált, szubjektív emberi világot vélt létrehozni — teremtette meg a specialisták légióit, ami visszahatva a művészetre, vad hűbéri rendet alkotott a művészeti technikákon belül, azt a tévhitet keltve, hogy valamely technika magasabbrendűen fejezi ki a valóságot, és ezáltal a külsőséget előrehozva, formalista művészetet hozott létre, ami senkinek sem kellett, semmit nem fejezett ki, csak elveket illusztrált.

Itáliai tapasztalataim alapján eljegyeztem magamat a csak tartalmi művészetnek. Nem érdekelnek az irányzatok és az iskolák. Az ember túlzottan logikus, mindent megmagyarázó világában felmerült új problémák — a lét alapproblémája, az élet lényegének keresése — nem a szavak köz- használatában forgó tolvajnyelvén, hanem az érzelmek síkján, az örökkévaló, összetett érzelmek — a szerelem, a szülés, a halál, a távoli félelmek és boldogság vággyal teli szorongások — a régmúltból átöröklött ismeretlen tapasztalatok halmaza támad fel bennünk, XX. századi emberekben. Ahogy az asztrológia kilép a babonák ködéből, úgy emelkednek fel holtnak hitt érzéseink, ősi tudásunk századok mélyéből. Ezek valóságát szándékozom tükrözni, a ma embere által újra felfedezett valóságot. Ebben az új felfedezésben a művészet síkján magam is munkálkodni kívánok.

Kiállításom műtárgyai, technikai különbségét nem ismerve, akár olaj, akár az ősi technikák — enkausztika és zománc — területén egyazon eszmét fejeznek ki. Az ősi és a mai emberi, teljes érzéseket, amelyek megnyitják, tágabbá teszik a belső horizontot és az embert önmagával is megismertetik.

Nem technikák sokféleségét akartam ezekkel bemutatni, hanem mélységesen emberi érzéseket. Szerintem nem arra kell törekedni, hogy valaki

csak jó festő legyen, hanem függetlenül attól, hogy milyen vagy mennyi művészeti ágban dolgozik, maradéktalanul kifejezni egy olyan közös eszmét, ami az egész emberiséghez szól.

Születtem 1935. október 19-én, Karcagon. Diplomát 1963-ban az Iparművészeti Főiskola díszítő- festő szakán szereztem.

Eger, 1967. július 9.

F. le.: Danes Lajos, Eger. Heves m.. Nyomda V., Eger. Igazgató: Marosán József, 67—3643. (100 db)