Heves megyei aprónyomtatványok 15/E

„Levegőjárta, áttetsző, gyengéd hamvas színekben gyönyörködhet, aki Diósy Antal kiállításán elidőzik. Alkotásait fényittas levegő járja át, alig vannak benne árnyékok s nem uralkodnak el rajtuk sötétes színösszefoglalások ...” - így jellemezte Farkas Zoltán, a kitűnő szemű és tollú művészeti író két évtizeddel ezelőtt régi barátjának művészetét. S valóban e friss, levegős színvilág ragadja meg a látogatót ma is, midőn a gyöngyösi kiállításra válogatott mintegy félszáz akvarellt szemlélve, a tájak, a portrék, a csendéletek, az enteriőrök hamvas lágysá- gú, üde koloritú, gyengéden egymásba simuló tónusaiba feledkezik.

Diósy Antal egészen fiatalon alapította meg barátaival a trecento mester, Cennino Cennini nevét viselő Cennini társaságot, melynek legfőbb elvét „az örök természet mindig új szépségeket mutat annak, aki őszintén közeledik hozzá” és a „mívesség tiszteletét” élete végéig híven követte. Már első méltatója, Elek Artur, a Nyugat műkritikusa felfigyelt a természetben készült „fátyolos tónusba burkolt” vízfestményeire, sajátos technikájára. - Diósy fél évszázados alkotó tevékenysége rendkívül gazdag és sokrétű volt, a monumentális falfestészettől, a freskó, a secco festéstől, a gobelintervektől a karikatúráig, a bélyegtervekig a legkülönbözőbb műfajokat és technikákat ölelte fel, - de művészetének igazi területe, legkedveltebb kifejezési formája az akvarell maradt. Ezekben a többnyire kisméretű, bensőséges szépségű alkotásaiban nyilatkozott meg a legteljesebben művészete: a körülötte lévő világot, a természet határtalan változatosságát, az egyszerű hétköznapok meghittségét érzelmi és formai bőséggel, szinte magától értetődő közvetlenséggel, előadásmódjának magával ragadó virtuozitásával ábrázolta.

Akár a Balaton csillogó tükrét, a parti élet elevenségét, akár a he- gyes-völgyes hazai tájat, a Mátra vidékét, az erdők, a tisztások napsütötte vagy párába burkolt harmóniáit, akár Budapest vagy a kül-