Heves megyei aprónyomtatványok 15/B

MAROS RUDOLF: Töredék

A Pécsi Filharmonikus Zenékar 1977-ben mutatta be Maros Rudolf: Töredék c. művét, amelyet a szerző a zenekarnak írt. Maros Rudolf zeneszerzői munkásságát számos kapcsolat köti Pécshez, többek között három nagy sikerű művet komponált a világhírű Pécsi Balett számára. A zeneszerző művét a következőképpen jellemezte: „A Töredék két tételből áll. Az első, lassú tételben fafúvósszólók keretezik a középrész töredékes, kis szekundokból építkező anyagát, A tétel vázlatos' formája: A—B—A. A második, gyors tételben a már ismert kis szekundos csíra játssza a főszerepet, és a középrész hegedűszólója idézi fel a lassú tétel keretmotívumát. így ez a tétel akár az első fordítottjának is tekinthető, vázlatosan B—A—B.”

BEETHOVEN: G-dúr zongoraverseny, op. 58.

1806-ban komponálta Beethoven IV. zongoraversenyét, amelyet ő maga mutatott be 1807 márciusában Lobko- witz herceg palotájában, hatalmas sikerrel. Talán ebben a zongoraversenyben érvényesül legjobban az a személyes hangvétel, amely Beethoven muzsikáját halhatatlanná teszi a zene történetében. Az I. tétel (Allegro moderato) a szólóhangszer bevezető öt ütemével indul, majd arányaiban lenyűgöző szonátaforma rajzolódik ki a tételben. Terjedelmes kadencia mutatja be a szólista technikai virtuozitását. A II. tétel (Andante con moto) zenei mondanivalója súlyos drámát, vagy talán inkább siratódallamot hordoz. A zongora és zenekar párbeszéde az emberi hang kifejezőerejének feszültségével közvetíti a költő mondanivalóját. A III. tétel (Rondo. Vivace) muzsikája rövid elfogódottság után a felszabadult ember boldogságának hangulatáról énekel.

DVORAK: VIII. szimfónia, G-dúr, op. 88.

A cseh nemzeti iskola kimagasló európai rangú mestere 1889-ben írta meg VII. szimfóniáját. Fontos határkő a század utolsó évtizede Dvorak alkotói fejlődésében. Sok akadályoztatás és csalódás után mintha végleg magára találna a zeneköltő. Erről vall a VIII. szim. fónia derűs hangvétele, a szerző természetélményeinek magával ragadó zenei megfogalmazása. A négy tételből álló szimfónia szélső tételei a beethoveni hagyományokat őrzik: az I. szonátatétel (Allegro con brio) természeti élményeket idéző viharos-álmodozó hangulatát a zárótétel cseh népdalok témáiból szerkesztett dallamra írott variációsorozat egyensúlyozza (Finale, Allegro ma non troppo). A II. (Adagio) lassú tétel egy romantikus látomás hangulatának költői megfogalmazása, a III. tétel (Allegretto grazioso) számos népzenei idézetre épült vidám scherzo.

8