Heves megyei aprónyomtatványok 14/H
A Kárpát-medencében i. e. 2000-től i. e. 800-ig terjed az őstörténetnek az az időszaka, melyet a bronzkor kifejezéssel jelölünk. írásos források hiányában — más régészeti korszakokhoz hasonlóan — ismereteket erre az időszakra vonatkozóan is csak az ún. „íratlan források", a tárgyi emlékanyag, az ásatási megfigyelések, a természettudományos vizsgálatok alapján szerezhetünk. Az emberi történelemnek ezt a szakaszát a korábbi időszakoktól a bronz használata különíti el. A bronz elterjedésének és általánossá válásának társadalmi-gazdasági következményei is voltak, így a kifejezés a gazdaság és társadalom fejlettségi fokára is utal. Ezek a sajátosságok a tárgyi emlékanyag alapján ma már jól megfoghatók és körvonalazhatók. Az egyes népek, népcsoportok megkülönböztetése is csak a tárgyi emlékek alapján történhet. Mivel a népek, népcsoportok önelnevezését nem ismerjük, a bronzkori kultúrák is egy-egy fontos lelőhelyről, jellemző edényformáról vagy díszítési módról kapták elnevezésüket. A bronzművesség elterjedésével kialakult a kézműipart foglalkozásszerűen űző réteg, s ez a társadalmi munka- megosztás magasabb szintjét is jelzi. Az említett kézművesréteg meglétére az előkerült bronzeszközök utalnak, hiszen ezek elkészítése magas fokú mesterségbeli tudást követelt, s ez csak a bronzművességre való specializálódással magyarázható. A kézművesek kiválása mellett a társadalmi tagozódás is erőteljesebbé vált. Egy-egy földbe rejtett bronzkincs jelentős magánvagyonról tanúskodik. A településszerkezet is a társadalmi rétegződést jelzi. Az elkülönülő vezetőréteg lakhelyét erődítés választja el a település más részeitől. Ha szórványosan is, de vezetőik feltételezhető hatalmi jelvényei is előkerülnek. A bronzkorra általánosan jellemző vonások megfigyelhetők a Hatvan környékén talált, ehhez az időszakhoz tartozó leletanyagban is. Hatvan és környéke kedvező földrajzi helyzetével jó életlehetőséget biztosított a bronzkor emberének. A bronzkor első itt megtelepedő népét zóki kultúra néven ismerjük (lelőhely: Hatvan-Csányi u.). Az előkerült tárgyi emlékek azt bizonyítják, hogy a kultúra népessége állattenyésztéssel foglalkozott. Életükben a földművelés is szerepet játszott. Egyrétegű telepeik rövid ideig tartó letelepedésre utalnak. A vidék legjelentősebb bronzkori műveltsége Hatvan városáról kapta a nevét. A hatvani kultúra népe (Hatvan- Strázsahegy, Balassi B. u.; Ifjúság u.; Delelő; Hárstelep stb.) évszázadokig élt ezen a vidéken. A kultúrához tartozó leletanyagot egész Észak-Magyarország területén megtaláljuk. Tompa Ferenc hatvani ásatása alapján (1934—35) nyílott lehetőség arra, hogy a kultúra jellemzőit megállapítsák, s más kultúráktól elkülönítsék. A kultúra népessége egyaránt megtelepedett a sík vidéken és a hegyekben is. Földművelők voltak, de fontos szerepet játszott életükben az állattenyésztés is. A vidék bronzkorának másik nagy kultúrája Füzesabonyról kapta a nevét. A füzesabonyi kultúra népe (Hatvan — közelebbi megjelölés nincs) alapvetően földműveléssel foglalkozott. Több rétegű települései — az ún. teli-telepek — több évszázadig tartó folyamatos letelepedést mutatnak. Hatvanban és környékén a füzesabonyi kultúra leletanyaga csupán szórványosan fordul elő. A bronzkor utolsó nagy népessége, mely a környékhez kötődik, apilinyi kultúra elnevezést kapta. (Hatvan-Vasútállomás, Nagygombos). Népessége évszázadokon át élt ezen a vidéken. A hegyvidéken erős, sánccal védett földvárakat építettek, melyek a társadalom erőteljes tagozódását jelzik. A bronzművesség fellendülése is erre az időszakra esik. Kiállításunk a bronzkori ember mindennapi életéről igyekszik számot adni, így a kiállítás szerkezete is az emberi élet kereteinek természetes rendjét követi. Foglalkozik az időszak gazdasági életével (földművelés, állattartás, kézművesség). Vizsgálja a bronzkori települések szerkezetét, s ennek társadalmi vonatkozásait. A temetkezési rítusok mellett tárgyalja a temetkezés és a viselet, valamint a művészet kapcsolatát. A sírok leletanyaga képet ad a korabeli fazekasművészetről és a viseletről. A temetkezési szokások összegyűjtik a túlvilágra vonatkozó elképzeléseket, a ránk maradt figurális ábrázolások viszont az időszak szellemi kultúrájára vonatkozó feltételezéseket segíthetik. Somogyvári Ágnes
