Heves megyei aprónyomtatványok 14/H

FONTOS SÁNDOR Fontos Sándor azok közül való, aki szándékolt hit­tel ragadta magához az Alföld egy földrajzilag és nép­rajziig is hiteles darabját, hogy azután rajta hagyja a megmunkált tájon keze nyomát. A festő szűkebb ha­zája a Csongrád megyei Ásotthalomtól — Pusztasze­ren, az üllési Galambosi iskolán át — Szegedig terjed. Csöndes magánnyal váltakozó küzdelmes évek érlel­ték őt művésszé, és juttaták el vásznait Odessza, Berlin, Pozsony, Lodz és Szabadka kiállítótermeibe. A Fontos Sándor-i tájképfestészet egyedülálló a maga nemében: küszködve szakadatlanul a táj lelkét kibontó-megmutató ábrázolással, a népi kultúra ko­nok tolmácsolója, megőrzője is egyben. Jól bizonyította ezt a néhány hónappal ezelőtt su­gárzott Fontos Sándor-portréfilm a televízióban. A tájképfestők elképzelhetetlenek a számukra él­ményt és ihletet adó táj varázsa nélkül. Fontos Sán­dor az Alföldnek azt a zugát választotta művészete éltető világául, ahol a szikesek, mezők, akácosok, dű­lők, a csillagokig elszolgáló tájak örökös titkai találha­tók. Nagy és hatalmas földek vetik egymásnak hátu­kat, sömlyék, nádasok, madarakat bujtató erdők tá­maszkodnak a szél zuhintó rengetegéhez. Innen való Fontos Sándor. Ennek a tájnak beszéli ősöktől örökölt szavait, pózoktól mentes nyelvjárását. Innen mély embersége, minden megfigyelése, szavakra ébredése és festői fölemelkedése. De a művészet mellett mindenkor magáénak vallot­ta a tanítói szorgalmat is. Azt már csak tőle tudhat­nánk meg, hogy hányszor érezte a kudarc keserű ízeit. Még jó, hogy ezek a feketevérzésű komor jelek nincse­nek fölvésve a tájképeire, megtalálhatók viszont az áb­rázolt arcok lágyan is kemény vonásaiban. Mert ars poétikája elválaszthatatlan Petőfi táj- és emberszerete- tétől, Tömörkény parasztábrázolásától, a Bálint Sán­dor-i szívet-lelket megható egyszerűségtől. A mi sokat szenvedett, tősgyökeres öregeink ajnározója ő, akik lassan elfelejtenek minket, akiket lassan elfelejtenénk mi is, ha nem élne közöttünk Fontos Sándor. 0, aki először az évszakokkal változó tájat festette meg, majd megfestette az évszakokat is, mintha azok is ők volnának, apáink, anyáink. De odafestette hátuk mö­gé az értük vívott harcot és az alakuló-változó törté­nelmet is, mert Fontos Sándor elkötelezett művész. Olyan, aki vállalja a harcot is, a harcot, „amelyet őseink vívtak és amelyet békévé old az emlékezés." Megtanulta azt, hogy messzebb kell tekintenie annak, aki föl akarja fedezni a vele közösségben élő nép lelkét. De választotta Fontos Sándor a törvényt is, az életet adó földek szigorú törvényét, hogy így újít­sa meg a saját maga által alkotott szellemi értékrendet. Tanítani és festővé válni szinte népballadai ihletett- ségű sors. Fontos Sándor ma is fényből, homokból, fákból és a roppant földek ragyogásából építkezik. Elvonatkoz­tat és ábrázol. Realista és jövőbe tekintő. Öntörvényű és megismételhetetlen. Polner Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents