Heves megyei aprónyomtatványok 14/H
GYÖNGYÖSI GALÉRIA Gyöngyös, Petőfi u. 32. HOLLER LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ kiállítása A tárlatot 1982. április 24-én 15 órakor DR. DÖMÖTÖR JÁNOS, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg MEGTEKINTHETŐ: 1982. április 24-től május 17-ig hétfő kivételével, naponta 10-től 17 óráig A gondolatkör, mely Holler László alkotó fantáziáját és ecsetjét foglalkoztatja, mozgatja - ember és természet kapcsolata - soha nem volt időszerűbb és sajnos égetőbb sem, mint éppen napjainkban. A helyzet sajátos ellentmondásait egyéni létünk és közösségi, társadalmi tevékenységünk számos területe ékesen bizonyítja, 5-10-20 emeletes házi- kat építünk és benne élve kavicsok, szárazágak, szobanövények jelenlétével, olykor halmozásával idézzük ősi együttélésünket. Azután annak érdekében is mindent elkövetünk, hogy minél kevesebbet tartózkodjunk e lakásokban. Holler László természetélménye és művészete nem az ilyesfajta menekülés rövid, átmeneti benyomásaiból táplálkozik, hanem a természettel gyakran, szervesen együtt élő ember részletekre kiterjedő megfigyeléseinek, szépség feltárásának és közlésvágyának eredménye. Ilyen nyugodt, elmélyült szemlélődéssel fedezi fel az erdő, a fák együttesének, a tisztások párás atmoszférájának szépségét éppen úgy, mint egy-egy növény vagy akár lombtalan kóró formai gazdagságának, érdekességének, különösségének festői mondanivalóját. A természet örök törvényének tekinti az elmúlást is, legyen az akár a tájban elhelyezkedő rajzi, vonal ritmusbeli esztétikai értéket hordozó hodály vagy terítékre, asztalra került vad. Ez a szemlélődő, a részletek szépségét felfedező művészi magatartás, ha elődöket keresünk, Endre Béla lírai realizmusával mutat rokonságot. A műves, a részletek gazdagságát feltáró, érvényesítő megmunkálás a kortársi művészetből a hiperrealizmus törekvéseit is eszünkbe juttathatja, azzal az eltéréssel azonban, hogy Holler László sohasem kívülről nézi a világot, mindig érezzük, köze van hozzá. Érzik ez az érzelmi hangoltság árnyalatainak finomságában, színeinek harmonikus egybecsengésében, a forma és szín kiegyensúlyozott együttélésében egyaránt. Művei nyugalma, „belső békéje” mindannyiunk számára fontos dologról szól festői eszközökkel: Helyre kell állítanunk kapcsolatunkat legősibb közegünkkel, a természettel. Ennek művei vallomása szerint a tájjal, erdővel, fával, virággal való együttélés a legjobb módja. Ezek a festménybe fogalmazott gondolatok itt a Mátraalján, hazánk egyik legszebb természeti környezetében bízom benne, méginkább ro- konszenvre, otthonra lelnek, mint bárhol másutt. DÖMÖTÖR JANOS
