Heves megyei aprónyomtatványok 14/E
„Engedélyeztetik Zoja Gyenyiszovna Pelc polgártársnőnek, hogy ruhaszalont nyisson munkásnők és tisztviselőnők munkaruhájának elkészítése céljából.” (A Bizottság) Fekete mágia és leleplezése — Most, hogy ez az unalmas fráter eltakarodott innét, nyissunk női divatüzletet! A színpad padlójára perzsaszőnyeg került, hatalmas tükrök jelentek meg, kétoldalt zöldes fénycsövekkel megvilágítva; a tükrök közt üvegszekrények, s a vitrinekben az álmélkodó nézők a legkülönbözőbb színű és fazonú párizsi modelleket pillanthatták meg. Másik vitrinben száz meg száz női kalap jelent meg, tollas és tollatlan, szalagos és szalagtalan, ismét másik üvegszekrényben a női cipők légiói, fekete, fehér, sárga, bőrből, atlaszból, antilopból valók, pántos, ékköves - mindenféle fajta. A cipők közt parfümös üvegcsék, bőr-, antilop- meg selyemreti- külök kínálkoztak, meg vésett, hosszúkás, aranyozott tokocskák, amilyenekben a száj rúzst árulják. A közönség felbolydult, de egyelőre senki sem szánta rá magát, hogy fölmenjen a színpadra. Végül a földszint tizedik sorában felállt egy barna hajú fiatal nő, és olyan mosollyal, mintha azt mondaná, hogy neki ugyan mindegy, és különben is fütyül az egészre, elindult, és az oldalsó járaton fölment a színpadra. Egy perc is alig telt bele, és a függöny mögül kijött a bátor barna nő, olyan toalettben, hogy a zsöllyesorokon halk morajlás futott végig. Ezzel aztán megtört a jég. A nők mindenfelől elözönlötték a színpadot,.. . rendre eltűntek a függöny mögött, otthagyták régi ruhájukat, és talpig újba öltözve jöttek elő. Aranyozott lábú taburetteken sorban ültek a hölgyek, új cipőbe bújtatott lábukkal toppantva a perzsaszőnyegen. Megkésett nők siettek fel a színpadra, és özönlöttek lefelé a boldog megajándékozottak, báli ruhában, sárkánymintás pizsamában, angol kosztümben, hetykén fél szemre vágott kis kalapokban. A nők sebtében, felpróbálatlanul kapkodták össze a cipőket. Egyikük, mint a vihar, behatolt a függöny mögé, ledobta kosztümjét, és belebújt az első ruhadarabba, ami a keze ügyébe akadt — egy óriási virágcsokorral mintázott selyempongyolába; azonfelül sikerült még két üveg parfümöt is zsákmányolnia. Még egy perc és újabb pisztolylövés dörrent, a tükrök eltűntek, a vitrineket, taburetteket elnyelte a föld; szőnyeg, függöny kámforrá vált. Utoljára a régi ruhák, ócska cipők óriási halma tűnt el, a szinpad megint tisztán, üresen, csupaszon tátongott. „Micsoda ruhaszalon ez? Munkaidő csak este ... Tudja, mi maga Zojka? Maga az ördög!” (AUa Vagyimovna) Bál a sátánnál Ekkor valami hirtelen reccsent odalenn az óriási kandallóban, és kipenderült belőle egy akasztófa; félig már szétomló földi porhüvely függött rajta. A porhüvely leszakadt a kötélről, a padlóhoz ütődött, és délceg, fekete hajú férfi ugrott ki belőle, frakkban, lakkcipőben. Azután félig elrohadt kisebbfajta koporsó bújt elő a kandallóból, födele leesett, és másik porhüvely ugrott ki belőle. A délceg frakkos előzékenyen odalépett hozzá, és gálánsul begörbített karját nyújtotta. A második 9
