Heves megyei aprónyomtatványok 14/C

triószonátákban érvényesül. A triószonáta fogalma itt természetesen nem a hangszerelésre hanem a több (3) szólamban való egyenrangú kidolgozására vonat­kozik a zenei anyagnak. Ez a műfaj Bachnál több olyan barokk szerkezeti elemet olvaszt magába, amely a concertók-concerto grossók, templomi, illetve ka­maraszonáták szerkezetében található. A C-dúr trió­szonáta sorrendben az ötödik a hat szonáta közül, háromtételes. Az I. tétel Allegro — toccatára emlé­keztető technikájú tétel, a II. tétel Largo — Bach végtelen folyandárdallamait jellegzetes lírai fordula­tokkal és az énektechnikából ismert da capo-szerke- zettei gazdagodik. A III. tétel Allegro a korabeli hang­szeres irodalom zárótételeihez hasonlóan kötött, pá­ros ritmusú, friss lendületű tétel. Katalán népdalok a XVII. századból. Az elhangzó művek — katalán dallamok feldolgozá­sai a legkülönbözőbb korokból. Az ismert feldolgozá­sok között Pablo Casals neve és munkája is szerepel. Közös tárgya a feldolgozott dallamoknak, hogy va­lamennyi a népi és egyházi karácsonyi ünnepkörben szólal meg, tehát egyszerűen karácsonyi, népi és egyházi dalok szólalnak meg a Budapesti Madrigál­kórus előadásában. LISZT: Látomások a Sixtusi kápolnában 1865-ben született Liszt orgonaműve, amelyben Al_ legri Miserere c. motettájának és Mozart Ave verum corpus-ának témáit dolgozza fel. A mű ajánlása Alexander Wilhelm Gotschalgnak szól. MOZART: Ave verum corpus, K. 618 — Motetta 1791-ben komponálta Mozart motettáját négyszólamú vegyeskarra, illetve énekhangra, két hegedű, mély. hegedű, nagybőgő és orgonára. A motetta ilyen meg­fogalmazása a Mozart által kedvelt templomi szonáta és a tisztán énekes műfaj egybeolvasztása. Feltehe­tően a badeni egyházi karnagy Anton Stoll kérésé­nek tett elegt Mozart, akinek egyházzenei műveit An­ton Stoll igen gyakran vezényelte és több bemutató is az ő nevéhez fűződik. A klasszikus egyházi zene egyik remekműve gyakorlatilag egy zenébe átültetett rövid szövegrész a mise szövegéből. MESSIAEN: Orgonadarabok Olivier Messiaen (1908—) az új francia zeneszerző nem­zedék jelentős képviselője, a „Fiatal Franciaország” zenészcsoportjának megalakítója. Dupré és Duka ta­nítványaként végzett a párizsi Conservatoire-ban. A XX. század valamennyi zenei újítását magáévá téve a természet hangjainak beillesztésére tér át elsősor­ban zenekari műveiben. Orgonamuzsikája jellegezete- sen egyéni, új hangzási effektusok, harmóniai össze­függések érdeklik, ezek kissé háttérbe szorítják rit­mikai változatosságát muzsikájának. Újításai olyan je_ lentősek, mint nagy elődjéé César Francké, aki tudott és mert új zenei nyelvet teremteni a több évszázados hagyományok ellenére. Messiaen orgonaműveinek té­mái általában gregorián dallamok, a szerző felújítja és egybeolvasztja századunk nyelvét a kétezer éves dallamok fordulataival, hangvételével és szellemével. 41

Next

/
Thumbnails
Contents