Heves megyei aprónyomtatványok 14/C

nivaló nem a legmélyebb emberi érzelmekről szól, de szépségét tekintve ez a zenei vallomás az európai zene egyik iegcsoaaiatosaDD alkotása. Gyakran KiseDD együttessel is (vonósnégyes, vonosotös; megszólal tatjait az előadóművészek Mozart iiailiatatlan remekművet. a viaam, natarozott első teteit — i. Allegro — edesen daloló lassú tétel követi — II. Romanze, Andante — középrészben komollyá válik a muzsika nang- veteie. A Menuette. Allegretto — a III. tétel — a barokk elődök muzsikájára és egyúttal az osztrák népi tánc tiangulatara emlékeztet, a IV. tétel — Rondo. Allegro — lendületes száguldása, hirtelen hangnem- váitasai, témakaraktereinek sziporkázó váltakozása vaiosagos operatináie-nanguiatot teremt.

MOZART: Esz-dúr kürtverseny, K. 477

1783-ban komponálta Mozart kürtversenyeit barátja Ignaz Leutgeb számára. Igazi muzsikus barátság kötötte össze a jeles virtuózt és a neves zeneszerzőt, aki Darátja számára számos tréfás utasítást írt a kéziratba, barátja szórakoztatására és bosszantására. Mozart szerencsés kézzel sorakoztatja fel a korban „divatos” kurtzenék motívumait, intonációit és mint minden vrsenyművében ezúttal is megtanítja választott szólóhangszerét Mozart nyelvén, hibátlan technikai adottságokkal természetesen és nagyon igényesen „énekelni”. Ez ad rendkívüli könnyedséget a hallgató számára és ugyanakkor észrevétlenül komoly hangszertechnikai feladatokat igényel a szólistától. Az I. tétel (Allegro) hagyományos szonátaformában íródott, a II. tétel (Romanze. Larghetto) zenéje bensőséges lírai mondanivalót hordoz, a hangszer mély regisztereiben szokatlan módon éneklő dallamot igényel. A legjellegzetesebb „kürtneze” a III. tétel (Rondeau. Tempi di Minuetto), a vadász-motívuma a rondó- forma refrénje adja meg a népszerű versenymű zárótételének, a refrének közötti epizódoknak friss, természeti élményeket idéző hangulatát.

BARTÓK: Divertimento

A bázeli kamarazenekar vezetője Paul Sacher karmester kérésére írta Bartók azóta rendkívül népszerűvé vált vonószenekari művét a Divertimentót. A mü bemutatója 1940-ben Bázelben volt. Bartók a klasszikus és barokk mesterek kedvelt szórakoztató igényű zenei műfaját új tartalommal töltötte meg, amely a XX. század zenei nyelvét beszélte. Az I. tétel (Allergo non troppo) egyenletesen lüktető ritmusa és formaépítkezése, hangszerelése a barokk mesterek concerto grossóit idézi. A lassú tételben (ii. Molto adagio) Bartók „éjszakai zenéinek” magányossága szólal meg, a sötét látomások nagy feszültséggel telt mondanivalót hordoznak. A III. tétel (Allergo assai) muzsikája a falu hangulatát idézi, annak is ünnepi, táncmulatságra emlékeztető forgatagát. Szóló és zenekar fergeteges lendületben váltakozva elevenítik meg a magyar népzene gazdag világát..

16