Heves megyei aprónyomtatványok 14/C

Haydn utolsó előtti londoni szimfóniája érdemtelenül ritkán szólal meg hangversenyeken. Melléknevét a művet indító Adagio bevezetőrész üstdob-tremonoló- jától nyerte, amely ünnepélyes akkordokkal készíti elő az I. tétel Allegro con spirito témajelzésű szonátaformáját. A mélyvonósok szólamai a bevezetőrészben ismételten megjelennek a tétel végén a Kódában. Különös hangulatokat szólaltat meg Haydn a II. tétel (Andante piu tosto Allegretto) muzsikájában. Ritmikailag érzékenyen differenciált témájára írott variációkban hősi és gyászhangulatokat szólaltat meg. Ezek dinamikai és érzelmi szembeállítása helyenként Beethoven Eroicá-jának hangvételére emlékeztet. A III. tételben a Menuette-ben Haydn aprólékosan kidolgozott táncdallamokat állít ellentétbe a Trió tiszta, gondtalan motívumaival. Kürtjelzéssel indul a zárótétel (IV. Allegro con spirito) ez lesz az állandóan visszatérő rondótéma. Az egész szimfóniára jellemző a nagy művészi fokon megnyilvánuló természetesség és egyszerűség, a nagy zenei egyéniség mondanivalójának biztonsága és maradandó élményt adó zenei gazdagsága.

HAYDN: Esz-dúr (Ustdobpergés) szimfónia, No. 103

6