Heves megyei aprónyomtatványok 14/A
A mostoha történelmi körülmények ellenére is jelentős kézműves réteg létrejöttéről tanúskodnak a céhrendszer megszüntetésekor feljegyzett adatok. Számuk 44 szakmában meghaladta a félezret. A város földesurai viszont mintegy hat évszázadon át gátolták a feudális hatalmasságok elleni harcban szerzett városi, polgári jogok érvényesítését. A jobbágyfelszabadítás sem hozott érdemi változásokat a tulajdonviszonyokban. A kiegyezés után agrárkapitalizációs folyamatban kibonatkozó bornagykereskedelem, a város egyébként hagyományosan virágzó kereskedelme,kisipara azonban sajátos kisipari munkásság és szakképzett agrárproletariátus létrejöttéhez vezetett. Gyöngyös az I. világháború végi forradalmak egyik jelentős vidéki központja lett. A múlt század végi filoxéra járvány és a várost pusztító század eleji tűzvészek sajátosan modulálták a forradalmi-ellenforradalmi mozgalmakat. Mindezek ellenére végbement a bankok, boltok, a 100 holdon felüli birtokok, a szénbányák, a kórház stb. államosítása a Tanácsköztársaság idején. Az Orczy-kert megnyílt a szegények gyermekei előtt. A török uralom alatt létesült — ma 350 éves — gimnázium tornatermében Seregi Oszkár és Móricz Zsigmond részvételével irodalmi estet rendeztek. A Tanácsköztársaság elleni intervenciós cseh-román támadások idején Gyöngyös országos események színtere. A gyöngyösi direktórium vezetőinek pere után viszont fokozatosan visszasüllyedt a vidéki kisvárosok sivár, egyhangú életének szintjére. A XVIII. században játszott vármegyei szerepét csak utcanevek őrzik. Negyven éve, 1944. november 18-án felszabadult a város. Karácsonyra a Mátrába befészkelt és bekerített német csapatokat is sikerült megsemmisíteni. Gyöngyös felszabadításáért több száz szovjet katona áldozta életét. A felszabadulást követő néhány év a város újjáépítésének kora volt. Az első és második ötéves tervben Gyöngyös az ipari beruházások egész sorát kapta. Országos jelentőségű üzemek kezdték meg működésüket 1951-től: a MÁV Váltó- és Kitérőgyár, a Szerszám- és Készülékgyár. Megindult a bányászat a XII-es akna és az Ércbánya üzemében. Új lakónegyed épült a város déli részén. A hatvanas évek közepére Gyöngyös már számottevő iparral rendelkezik. Ugyanakkor jelentős a mezőgazdaság szerepe is. A híres szőlő- és gyümölcstermesztést állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlesztik tovább. A must- és borfeldolgozás a Magyar Állami Pincegazdaság Eger—Gyöngyös-vidéki üzemének telepein folyik. A szolgáltatások zömét a kisipari szövetkezetek látják el. Ebben az időszakban ipari tanulóotthon, nyolctantermes általános iskola és száz férőhelyes óvoda is létesült. Szabadtéri kertmozi nyílt, és 1959-ben a szabadtéri színpad is elkészült. A ma 25 éves Zeneiskola, múzeum és könyvtárak nyitották meg kapuikat. A gazdaságirányítás rendszerének továbbfejlesztésével a város fejlődése még dinamiku- sabbá vált. A nagy vállalatok mellett korszerű élelmiszeripari üzemek létesültek. Nagy fejlődésen ment keresztül a szövetkezeti ipar is. További nagy országos beruházásokra került sor a város vonzáskörzetében, a Gagarin Hőerőmű és a Thorez külszíni fejtés létesítésével. Ezek lakás-, közmű-, és ellátási vonzata gyorsította a városépítést. A város lakóinak száma ma már megközelíti a 40 000-et. Gyöngyös jelentős vonzáskörzetre gyakorol hatást. A hetvenes évek közepétől középfokú központ, a mátrai körzet közigazgatási centruma. Az utóbbi két évtizedben egészségügyi, oktatási, kulturális intézmények sora épült, köztük a Vak Bottyán Műszeripari- és Gépészeti Szakközépiskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Főiskolai Kara és az új Mátra Művelődési Központ. Új lakótelepek bontakoznak ki a város peremrészein, új városkép a „Mátra kapujában”. A város fejlődését gátló feudális viszonyokat valójában csak századunkban sikerült maradéktalanul felszámolni. Az előrehaladás alapvető feltétele az iparosodás — a fel- szabadulást követően bontakozhatott ki. Gyöngyös napjainkban éli városi jellegének, funkcióinak kiteljesedését.
