Heves megyei aprónyomtatványok 14/A

gyedik helyen végzett a három magyar hajtó mögött. 1979-ben még balszerencsésebben járt, a Norman- diában rendezett Európa-bajnoksá- gon lovai annyira elfáradtak a ma- ratonhajtásban, hogy a cél előtt né­hány száz méterrel fel kellett adnia a küzdelmet. Ebből az esetből Velst- ra levonta a tanulságot, és kicse­rélte lovait. Űj fogatával kitűnően szerepelt Windsorban, 1980-ban elő­ször májusban megnyerte a nemzet­közi versenyt, majd a szeptemberi világbajnokságon bronzérmes lett. Az 1982-es világbajnokságon, ame­lyet a hollandiai Apeldoomban ren­deztek, végre aranyérem is került Velstra gyűjteményébe, méghozzá, mindjárt kettő. Szokásához híven megnyerte a díjhajtást, maratonhaj- tásban pedig olyan kimagasló telje­sítményt nyújtott, hogy akadályhaj- tásban már egy hibát is megenged­hetett magának, így is elhódította a világbajnoki címet Bárdos György­től, ég a holland csapatot is győze­lemre vezette. A világbajnok az elmúlt évben folytatta jó szereplését, 1983-ban öt nemzetközi versenyen sem talált le­győzőre. Kitűnően kezdte az 1984-es idényt is, áprilisban megnyerte a Deurnében rendezett nemzetközi via­dalt. Májusban a windsori nemzet­közi versenyen Bowman és Bárdos előtt győzött, majd júniusiban Aachenben is első helyen végzett. George Bowman (Nagy-Britannia ) A legeredményesebb brit fogat­hajtó 1935-ben született. Kalandos életútja során volt rodeo lovas Ka­nadában, majd egy súlyos betegség leszállította a nyeregből. Szeretett lovaitól azonban nem tudott megvál­ni, így felült a bakra, s egyre job­ban megkedvelte a fogathajtást, megtanulta a négy ló irányításának nem könnyű mesterségét. Bowman 1972-ben kezdett el haj­tani és első nemzetközi sikerét 1974- ben a Frauenfeldben megrendezett világbajnokságon érte el: egyé­ni versenyben bronzérmes lett. csa­patban pedig John Millerrel az ol­dalán aranyérmes. A következő év­ben, a sopoti Európa-bajnokságon nyolcadik lett, az 1976-os világbaj­nokságon, Apeldoomban ismét dobo­gó közeibe került, negyedik helye­zést szerzett. Éremgyűjteményét 1978- ban a kecskeméti VB-n csapat­bajnoki bronzéremmel gazdagí­totta, egyéniben kilencedik lett. Kecskeméten a legjobb teljesítményt akadályhajtásban nyújtotta, a befe­jező versenyszám győztese lett, az összevetésben is hibátlanul hajtott. S következett a nagy lehetőség, az 1980-as világbajnokság, amelyet hazai pályán, Windsorban rendeztek meg. Bowman a brit csapatot a do­bogó legfelső fokára vezényelte. Az 1982-es apeldoorni világbajnokságon ismét az élmezőnyben végzett, ne­gyedik helyezést ért el, s a bronz­érmes brit együttes: legjobbja volt. George Bowman eredményei jól jelzik, hogy tíz éve — megszakítás nélkül — ott van a világ élmező­nyében, s a nemzetközi gárda egyik legbiztosabb hajtója. 1984. májusá­ban Windsorban ezüstérmet szerzett. Bernhard Duen (NSZK) Az NSZK fogathajtói között kell elsőként említeni Bernhard Duen ne­vét. Az 50 éves mezőgazdász egy gyönyörű lovasiskola tulajdonosa, vezetője. Általában a maratonhajtás során akad gondja. Az elmúlt évek világ- versenyein nem kevesebb, mint négy alkalommal törött el kocsijának rúdja. vagy mondta fel a szolgá­latot valamelyik kereke. Az össze­tett egyéni versenyben ezért nem iratkozhatott fel eddig a legjobbak, a dobogósok közé. Eddigi legna­gyobb sikerét 1976-ban érte el, ami­kor az apeldoorni VB-n, mint az NSZK válogatottjának tagja, ezüst­érmet szerzett. 1981-ben és 1982-ben ő nyerte a kontinens egyik legran­gosabb nemzetközi viadalát, az aacheni Talbot Díjat. A legfrissebb siker pedig az 1984 május végén elért hamburgi győzelem volt, ahol a szemtanúk szerint élete egyik legjobb hajtásával utasította maga mögé a közel harminc versenyzőből álló mezőnyt. 2

Next

/
Thumbnails
Contents