Heves megyei aprónyomtatványok 13/L

MENDELSSOHN: Hobridák nyitány, op. 26 A romantikus művész érzékenyen reagált a természeti szépségekre és igyekezett élményeit alkotásaiban meg­örökíteni. Mendelssohn 1829-ben Angliában és Skóciá­ban tett hosszabb utazást. Az utazás emlékét őrzi két jelentős műve; az ún. „Skót” szimfónia és a Hebridák nyitány. A kor szokásának megfelelően a szerző a nyi­tányt szonátaformában írta. MOZART: Esz-dúr kürt verseny, K. 447 Négy kiirt versenyt írt Mozart Ignaz Leutgeb salzburgi kürtös számára, akivel még salzburgi tartózkodása ide­jén ismerkedett meg. A barátság a zeneszerző és kürt- művész között a bécsi években is megmaradt, Mozart tréfás szövegeket is írt barátja számára a kürtszólamba. Az Esz-dúr kürtverseny számszerűit a harmadik, érde­kessége, hogy a zenekari bevezetőrészben is alkalmazza a szerző a szólóhangszert. Mozart szerette a hangszer hangszínét, kifejező, szinte az emberi hang megközelíté­sét érzékeltető dallamokat komponált. Az I. tétel (Al­legro) kidolgozási részében meglepő harmóniákat alkal­maz, amelyek félreérthetetlenül már a romantikus hangvételre utalnak. A II. tétel (Romance. Larghetto) bensőséges, gazdag érzelmi fűtöttségű dallamokat szólal­tat meg. A III. tétel (Allegro) alaposan kihasználja a kürt vadászatokon használatos fordulatait. MOZART: g-mcll szimfónia, K. 550 1 788-ban írta Mozart egyik legnépszerűbb szimfóniá~ ját, amely egyike a zeneszerző tragikus hangulatú sze­mélyes vallomásainak. A bevezetőrészt itt néhány g- moll akkord helyettesíti, amely fölött nyugtalan, fe­szültséggel telt dallam jelenik meg. Ennek a témának a hangulata adja meg a továbbiakban is az egész tétel muzsikájának jellegét. (I. Molto allegro). A II. tétel (Andante) szintén tömör szonátaformában íródott, a többszólamúan szerkesztett dallamok szomorú lírája veszi körül a négy hangból álló motívumot, amelyet Mozart zenei „névjegyének” tart az utókor. A III. tétel (Menüétto. Allegretto) triójának szelíd lejtésű osztrák muzsikája, a népzenei ihletésű aliyag tipikus dallam- fordulatai ellensúlyozzák a lényegében súlyos mondani­valót hordozó menüettet. A IV. tétel (Allegro assai) friss mozgalmassága, kemény ritmikája, a hangszer- csoportok concerto-szerű kezelése csak részben oldja fel az állandó feszültséget, a zene az I. tétellel van közeli rokonságban. Az ellenpontozó kidolgozás, a dinamikai hullámzás, a ragyogó csúcspontok igazi finálé-hangula­tát is beárnyékolja az egész szimfóniára jellemző szigorú formaépítkezés, a derűs, felszabadult pillanatok csekély száma. is

Next

/
Thumbnails
Contents