Heves megyei aprónyomtatványok 13/L

BACH: d-rnoll zongoraverseny, BWV 1052., f-moll zongoraverseny, BWV 1056., C-dúr. Versenymű két zongorára, BWV 1061.

A zongorára ill. cenibalóra írott versenymű műfaját Bach teremtette meg a zeneirodalomban. A kutatók valószínűnek tartják, hogy a versenyművek eredetileg más hangszerre készültek, pl. hegedűre, és Bach írta át a maga, később fiai számára ezeket cembalóra. A mai zenei gyakorlatban általában zongorán kerülnek előadásra a cembalóra írott művek. Bach hét zongora- versenye közül csak egyetlenegyről állítható bizonyossággal, hogy cembalóra íródott eredeti formájában. Bach lipcsei alkotókorszakában átvette a Telemann által alapított Collegium Musicum irányítását, a műkedvelő muzsikusok társaságában ő látta el a szólista feladatokat, majd később fiait is bevonta a művészi munkába. Plzt a korszakot idézik fel Bach zongoraversenyei.

A d-moll versenymű egyike a legnépszerűbbeknek, két gyors tétel közé lírai mondanivalóban gazdag, passacag- lia-formában komponált lassú tétel illeszkedik (1. Allegro, II. Adagio, III. Allegro).

Az f-moll zongoraverseny, BWV 1056 az elveszett g- moll hegedűverseny átirata. Ebben a versenyműben is központi helyet foglal el az áriaszerűen komponált gazdag, kifejező lírai dallam (I., II. Andante, III. Allegro assai. A két zongorára (illetve cembalóra) komponált C-dúr versenymű, BWV 1061, minden valószínűség szerint eredeti alkotás. Erőteljes témák, gondosan kidolgozott többszólamúság és igényes hangszeres követelmények jellemzik a szólóhangszerek szólamait. A lassú tételre is az alapos zeneszerzői munka gondossága jellemző, többszólamúsága ellenére áriaszerűen fonódnak a dallamok egymásba. A zárótótel grandiózus fugájában éri el a mű érzelmi és dinamikai csúcspontját, a tétel témája nagy lélegzetű fugatéma. Az I. tétel tempójelzés nélküli, а II. Adagio ovvero Largo, a III. Fuga.

10