Heves megyei aprónyomtatványok 13/K
Családi körben Ambrus Istvánéknál Ha valaki Jászberényben keresné az Ambrus családot, alighanem bajban lenne. Négy testvér, csupa labdarúgó, vajon István, József, Laci, János közül ki lehet az igazi? Egerben nincs töprengeni való ezen, a mi Ambrus családunk a Zalka Máté út egyik első emeleti lakásában él. Az utcán égnek a lámpák, a lépcsőházban villanyt kell gyújtani. Piír lépcső, azután csengetünk. Nyílik az ajtó, belépni azonban nem lehet: két apró csöppség még a papát is alig engedi hátrább, aki beljebb tessékel. — Jó estét kívánunk, ha nem, zavarunk . . . — Ugyan, dehogy, jöjjenek ide be a nagyszobába. Ezt a vendégmarasztaló néhány szót már Vera asszony, a feleség mondja. A gyerekek, a hároméves múlt Istvánba és a kétéves V er ácska cseppet sem jönnek zavarba, sőt meséskönyvet hoznak többféle játékkal együtt a vendégeknek, nehogy unatkozzunk. Ezt a családfőnek is megjegyezzük. — Ezek mellett unatkozni? Egész nap meg se állnak, ezt Vera érzi igazán, hiszen 6 itthon van velük mindig. — Na és a labdarúgó férj mikor van családjával? — kérdezzük a feleséget. — Pista együtt kel reggel fél hét, hétkor a családdal. Itthon reggelizik, majd megy 9-re edzésre. Délben újra itthon van, rendszerint sétál egy kicsit lenn a gyerekekkel, majd ebédel. — Van valami kedvenc étele? — Nincs. Mindig csak a húst enné hússal. A társalgásból kiderül, hogy A mbrusék inkább otthonülők. Hiúiba a két gyerek egyelőre a központ és a meghatározó életrendjükben. Na és a labdarúgás. A középpályás rábó- lint erre. — Most megint rendben vagyok, remélem tavasszal hasznára leszek a csapatnak. Szeretnék bizonyítani ismét. Azt, hogy jó labdarúgó, tahin technikailag a legfelkészültebb az összes ESE játékos között, régóta tudomásul vett tény. Mégis, amióta visszajött Debrecenből a tényleges tudásánál kevesebbet nyújtott. Kiír lenne érte, ha feladná. A legjobb korban van, 28 éves. A csendes és inkább önmagunknak szóló meditációt a középpályás hangja töri meg: — Hajtani fogok. Egy éve lesz májusban, hogy ide az ríj lakásba költöztünk. Vásároltunk ezt, azt, a nejem is gyesen van, hát kell a pénz. Egyébként is úgy érzem. . . Itt Verácska szakítja félbe apukáját büszke kijelentésével: — Apuci! Mind megettem, mindmind a vacorát. Haj jód. . .? A kis buksit megsimogatja Pista, s újból visszazökken az otthon meghitt, sajátos világába. Oda, ahová a délutáni edzés után siet megtérni. Szórakozásnak legtöbbször a tv marad számukra. A képernyőjükön most is folyton- folyvást pereg a műsor. A sarokban elhelyezett készülék adás szerint a főműsor felé tart, amikor búcsúzunk. Vera asszony a hancúrozó gyerekekre ügyel a szobájukban, csak Pista kísér az ajtóig. — Akkor a viszontlátásra! — Viszon'látásra, a pályán! Budavári Sándor Na .....ni ja in, mi következik? Istvánka mosolyog, ő már tudja kívülr ől a mesét. Apuci és Verácska kíváncsian várja a'folytatást (Foto: Szántó György) 12