Heves megyei aprónyomtatványok 13/I

Bach kantátáiban önálló zenekari számként szerepel­nek az úgynevezett sinfoniák, amelyek a kor szokása szerint egyszerű zenei formában (olasz vagy francia nyitány), látták el az átvezetőrész feladatát az áriák illetve a kórusszámok között. BACH: Két D-dúr sinfonia a 29. és 169. kantátából HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, op. 4. No. 5 1735 és 1751 között keletkeztek Händel orgonaverse­nyei. Az F-dúr orgonaverseny feltehetően egy korábbi fuvola-cembalo szonáta átirata. A négytételes barokk versenymű (I. Larghetto, II. Allegro, III. Álla Sici- liana, IV. Presto) zenei szépségei és technikai igényei komoly művészi feladatot rónak az előadóra. MOZART: G-dúr és C-dúr templomi szonáták Kis hangszeregyüttesre íródtak Mozart templomi szo­nátái, valószínűleg alkalmi megrendeléseknek tett ele­get a szerző. A mise hagyományos Glória és Credo tételei között hangzottak el a templomi szonáták, ön­álló hangszeres betétszámként. MENDELSSOHN: B-dúr szonáta, op. 65. No. 4. 1844—45-ben írta Mendelssohn orgonaszonátákból álló ciklusát, amelyet mind Robert Schumann, mind a ko­rabeli kritika nagy tetszéssel fogadott. Mendelssohn orgonaműveinek megírására Bach hatalmas életmű­vének hatására vállalkozott, hiszen az ő nevéhez fű­ződik a Máthé-passió bemutatása. A négytételes, nagy­lélegzetű romantikus B-dúr szonáta Mendelssohn ér­zelmi világának magasrendű művészi-zenei megnyi­latkozása. A szerző a zárótételben hősies pátosszal idézi a barokk mesterek monumentális hanghatások­ban gazdag orgonamuzsikáját. (I. Allegro con brio, II. Andante religioso, III. Allegretto, IV. Allegro maestoso e vivace). BRIXI: D-dúr orgonaverseny Frantisek Xaver Brixi (1732—1771) zenéje a hazai ze­nei tradíciókból nőtt ki. Több mint 440 mű fűződik nevéhez, ezeknek java része egyházzenei alkotás, öt orgonaversenyt írt, zenéjének jellemző vonásai a cseh népzene erőteljes jelenléte, és a klasszicizmust közvet­lenül megelőző mannheimi stílus szabatos alkalmazása. 36

Next

/
Thumbnails
Contents