Heves megyei aprónyomtatványok 13/I

1879-ben mutatta be Joachim József, a világhírű magyar hegedűművész Brahms hegedűversenyét Lipcsében a Gewandhaus zenekarával, a bemutatót a szerző vezényelte. A versenymű első változatát pár hónappal korábban — egyelőre csak zongorakísérettel — Joachim Brahmsszal Brassóban és Nagyszebenben játszotta, a bemutatóra már csak kevés módosítás történt az eredeti partitúrán. A hegedűirodalom egyik legnagyszerűbb versenyművét sokáig értetlenség kísérte, a szólóhangszer szólamának rendkívüli technikai nehézségeivel csak egy új hegedűművésznemzedék tudott megbirkózni Joachim után. A háromtételes mű monumentalitása, a zenekar tömör hangzása Brahms legmélyebb érzelmi viliágából fakadó mondanivalót hordoz. Fantáziaszerűség, a klasszikus hagyományok tiszteletben tartása, a virtuóz feladatok és a szólóhangszer hangjának addig nem alkalmazott ereje, érzelmi árnyaltsága a hegedűversenyt tálán a hegedűirodalom legjelentősebb versenyművévé emeli. Az I. tételt (Allegro non troppo) záró hatalmas kadencia, a főtéma fanfárszerű ereje, a kidolgozási rész rendkívüli mérete, majd a II. tétel (Adagio) álmodozó lírai mondanivalója és a III. tétel (Allegro giocoso, ma non troppo vivace) táncos jellegű felszabadult diadalmas fináléja — ma már érthetetlen okok miatt — nehezen hódította meg a közönséget. Brahms hegedűversenyének megszólaltatása az előadóművészet csúcspontját jelenti a mai közönség számára.

BRAHMS: Hegedűverseny, D-dúr, op. 77

SOSZTÁKOVICS: V. szimfónia, d-moll, op. 47

1937-ben írta Sosztákovics V. szimfóniáját, érett korszakának első jelentős művét. Az I. szimfónia kirobbanó nemzetközi sikere után (1925) sokáig kereste a szerző egyéni hangját, amelyet az V. szimfóniában végleg kialakított. A szovjet szimfonikus zene egyik legnagyobb mestere az orosz iskola legjobb hagyományait követi hangvételében, sajátságos tragikus színezetű lírája mellett kitűnően érvényesül szarkasztikus humora, szélesen áradó orosz dallamossága és nagy elődeihez méltó zenekari színekben gazdag fantáziája. Szinte programzenéi kifejezőerőt sugároz a szimfónia muzsikája, az ember születését, küzdelmeit és a nehézségeken diadalmaskodó alkotói erőt. A négy tételben komponált szimfónia — I. Moderato, II. Allegretto, III. Largo, IV. Allegro non troppo — nemcsak Sosztákovics szimfonikus költészetének, hanem a szovjet zenének is fontos határköve.

28