Heves megyei aprónyomtatványok 13/I

,,A grafika mozgatóereje az a gyönyörűség, amellyel a szerző egyéniségét a kéz munkájának mechanizmusában kiöntheti."

(E. L. Kirchner)

A hazai művészeti közéletben rangot hódító, s a nemzetközi kulturális mozgásban figyelmet lekötő kortárs magyar képgrafikát több, önállónak tekinthető törekvés és sok jelentősnek mondható alkotó munkája jellemzi. A különböző szemléleti és stiláris áramlatok történetileg meghatározódva, s a jelen valóságával birkózva élnek — olykor békésen, olykor perlekedve — egymás mellett; s társadalmi, szakmai fontosságuk a törekvés körül csoportosulok munkája minőségének függvénye. Mert lehet a legszebb, s a legösszetettebb a szóban vállalt program, ha müvek nem hitelesítik; de lehet csöndben, csupán az alkotások igazi értékével orientáló erejű ars poeticát teremteni. Végeredményben a kortárs grafika útjait jelző csomópontok mindig egy-egy életmű körül alakultak ki.

Természetesen a differenciáltság fundamentumául szolgáló, vonzerővel bíró alkotói pályák a hatás tekintetében is különböznek. Vannak olyan, müvekben realizálódó alkotói kezdeményezések, amelyek elsősorban szakmai körökben okoznak revelációt; mások a közönség felfedező örömét szolgálják. De különbséget lehet tenni a hatás mélységében, s a vonzás minőségében is. Lehet ugyanis pillanatnyi, attrakti- vitásában villanó fényű kezdeményezést is látni; s lehet a múlt és jövő között ívelően feszülő, hagyományt és korszerűség problémáit vallató művészi vállalásokat felfedezni. Az áramütés és a világosság különbözősége ez — mindkettő fontos, de helyük kijelölt.

Czinke Ferenc — e tárlatán is bizonyított — alkotói útja a fenti összefüggésekben ítélhető meg igazán összetetten. Az utat jelző belső fejlődés ugyanis csak a személy szerinti kibontakozásról tájékoztat, de lassan már kötelező lesz megítélni munkásságát a tá- gabb horizont, a kortárs magyar grafika egészében

is. Sok írás — elemző kritika, köszöntő elismerés, művekkel konkrétan foglalkozó értékelés — tárta már fel azt az alkotói alakulást, művészi programot, amelynek alapján Czinke Ferenc „jegyzett” grafikusa lett kortárs művészetünknek. De egy összefoglaló igényű tárlat alkalmas arra is, hogy a „jegyzettsé- get" minősítsük — a lapokon felfedezhető értékeket ne csak önmagukban mérjük. Meggyőződésem ugyanis, hogy Czinke Ferenc munkássága kortárs grafikánk egyik szemléletben és vállalásban karakteresen elkülöníthető törekvés fundamentuma. Azzá teszi a kezdeményezés személyhez kötődése, az egyenes vonalú fejlődést mutató szakmai színvonal, s a művészet feladatairól, hivatásáról vallott, a műveken visszatükröződő következetes világnézet, ösz- szetevője még művészetének az egyéniséget jelző, már a kompozíción olvasható stílusjegyek állandósága; a hagyomány és progresszió egységét megvalósítani tudó fogalmazásmód; a fegyelmezett deko- rativitás; s az áhítatos vonaltisztelet.

Ez az alkotói pálya akkor alapozódott, amikor képgrafikánk megszabadult a közvetlen leckefelmondástól; a felszínes életképes illusztrálás kötelezettségétől. A kitágult szemhatár akkor sok mindent kínált: önmarcangolást, újrakezdést, divatkövetést, érdekből táplálkozó makacskodást stb. Czinke Ferenc az egyik legtöbbet adható utat választotta: grafikusi pályáján indulva tartalmi és eszközbeli gazdagodását a népművészet hagyományainak feldolgozásában remélte. S igaza volt, mert ennek nyomán tudta, szinte kitérők nélkül megvalósítani munkájában a szakmai elmélyedés és a társadalmi felelősség összhangját. Érdekes és érdemes megfigyelni, hogy tűnnek elő a társadalmi fejlődésből fakadó problémák lapjain; hogyan válik tartalommá, alkotást inspiráló tényezővé