Heves megyei aprónyomtatványok 13/A
A szovjet irodalom megújulásának egyik legfőbb jellemzője, hogy a fiatal szovjet írók sűrítve, szűkszavúan, lényegretörően tudnak írni. Csingiz Ajtmatov az úttörők közé tartozik és nemcsak kirgiz, de össz-szovjet viszonylatban is. Munkássága is nem pusztán önmagában érdekes, hanem mint szovjet Ázsia új irodalmának eddigi legkiemelkedőbb teljesítménye, s nem csupán a szovjet Közép-Kelet vagy a szovjet nemzetiségek irodalmáról van szó, hanem a szovjet irodalom ,,új hullámáról", melynek Ajtmatov egyik képviselője. A szovjet-kirgiz író 1928. december 12-én születet Sekerben. Sokgyermekes családban nőtt fel, apja a háborúból nem tért vissza. Az állatorvosi technikumot 1948-ban, a mezőgazdasági főiskolát 1953-ban végezte, majd a Kirgiz Állattenyésztési Intézet kísérleti gazdaságában lett zoo-technikus. Közben már írogatott, 1952-től rendszeresen jelentek meg cikkei, elbeszélései. Hamar felfigyeltek tehetségére és két évig tanulhatott az egész világon egyedülálló moszkvai ,,írófőiskolán," a Gorkij Irodalmi Intézetben, majd újságíró, a Pravda munkatársa lett. Aligha van valaki az egész élő világirodalomban, aki ennyiféle tendencia hordozója lenne: az ázsiai lovas nomád életformához, pásztorkodáshoz; keleti- séghez és patriarkális-nemzetiségi kultúrához kapcsolódó ősrégi szemléletbeli; morális és epikus hagyományok örököse, s ugyanakkor a szocialista átalakulás harcosa; a szovjet irodalmon belül pedig a ,,bonyolult optimizmus" teljesebb igazságot föltáró, a lakonikusabb kifejezésmóddal kísérletező ,,új hullámnak" is egyik képviselője, aki mindezt művészi szintézisben képes egyesíteni. Vegyük ehhez még sajátos helyzetét, hiszen országos elismerését a legmagasabb irodalmi kitüntetés, a Lenin-díj jelzi. Egy valóban megtörtént eset nyomán írta meg első nagyobb elbeszélését Szemtől szembe címmel, és ez az írása egy csapásra híressé tette. A versenyló halála című kisregénye, mely 1968-ban jelent meg, a sztálini idők szépítés nélküli rajza. E kisregényét 1968-ban Állami-díjjal tüntették ki. Egy kirgiz aulban és a hegyi legelőkön játszódik a regény. Gülszári, a hajdan gyorsaságáról híres poroszka ló utolsó erejét megfeszítve húzza fel gazdája szekerét az aulhoz vezető kaptatón. Tanabaj, a gazda szintén öregember már. Most lovának haldoklását szemlélve, képzeletben újra végigéli a húsz esztendőt, amelynek majd minden lényeges mozzanatához fűződik egy-egy Gülszárihoz kapcsolódó élménye. Tanabaj forradalmár volt, aki egész életét arra áldozta, hogy a társadalmat megváltoztassa, A kisregényt megfilmesítették (1969) Szergej Urn- szevszkij rendezésében. Drámaváltozatát a Mikroszkóp Színpad tűzte műsorára 1973-ban. Színpadra alkalmazta Komlós János, rendezte lg lód i István, Weöres Sándor versbetéteket írt a darabhoz. Ajtmatov munkássága egy sajátos, egzotikus világ költői üzenete. Ezt példázza a Fehér hajó című új regénye, mely 1971-ben jelent meg. Kegyetlen körülmények között, távol a világtól élő kisfiú tragédiáját eleveníti meg a regény. A népmeséi motívumokat és ősi legendákat a valósággal egybeötvöző történetben az író a társadalom problémáit világítja meg, de a bonyolult gyermeki lélek finom rezdüléseit, apró titkait is értőn, imponáló biztonsággal ábrázolja. Több művét megfilmesítették, hazánkban is bemutatták Az első tanító címűt. Drámái közül a Megmászni a Fudzsijámát 1974-ben a debreceni Csokonai Színház tűzte műsorára Elbert János ,,Fent a Fudzsijámán" című fordításában. A drámai sűrítés és lélektani érzék ritkaszép példája a mű. Egy kirgiz katona a második világháború közepén megszökik és hazatér feleségéhez, aki örömmel elbújtatja. Körülöttük azonban zajlik a háborús kirgiziaiak élete. A becsületesen élő családban küszködnek a szegénységgel, fiúrokonok, apák tűnnek el a háborúban, gyerekeiket, feleségüket ínségben, szűkölködésben hagyva. Ezek az események és férje fokozatos elvadulása, majd tolvajjá válása meggyőzik arról, hogy garázda férjét a hatóság kezére kell adnia. Irodalmi hírnevét egy kisregény, a később számos nyelvre lefordított Dzsamila szerelme alapozta meg, melyet 1958-ban írt. A lírai hangvételű mű elbeszélője egy fiatal fiú, aki megértő szemlélője sógornője, a konzekvenciákkal szembenálló, önállóságra vágyó Dzsamila, meg egy, a háború alatt kolhozukba került szótlan, de megbecsülésre méltó katonaember, Danijar szerelmének. Aragon méltán mondta a műről, hogy a ,,huszadik század legszebb szerelmi története." 1963-ban Lenin-díjjal tüntették ki, s azóta résztvevője a szovjet irodalmi közéletnek. Úttörő munkát végzett a népi énekmondók, az úgynevezett alánok művészetére és közvetlen elődeinek munkásságára támaszkodva, lerakta az írásbeliséggel alig néhány évtizede rendelkező kis nép nemzeti irodalmának alapjait, ezzel szinte egy csapásra teremtve meg o korszerű huszadik századi kirgizprózát. Műveinek eszmei forrásvidéke a gorkiji-solohovi humanizmus, s az SZKP XX. kongresszusa. Személyes hangú novelláiban és kisregényeiben a forradalom utáni, többszörös ellentmondásokkal viaskodó új, kirgizfalu idi11jeirőI és tragédiáiról tudósít. Fő élménye a honvédő háború, ám hőseit — kortársaitól eltérően — nem a fronton, hanem a hátországban próbálja ki. írásainak sajátos vonása a naív-szinkretikus látásmód, a líraiság és a festőiség, hangvétele és forma nyelve azonban egyaránt modern.
