Heves megyei aprónyomtatványok 12/G
költő színművét mutatják be." Rendező Szűcs János, „fiatal rendező.” Szűcs: 32 darabot rendeztem. Érett, felnőtt emberek vagyunk. Tudjuk, hogy mit akarunk. Minket ne védjenek meg, hogy „fiatal'' rendezők, írók vagyunk! Serfőző: Használni akartam. Ebben az ügyben letenni a garast. Szűcs: Ma sokkal könnyebb és divatosabb dolog egy ügyet felvállalni áttételesen, mint egyenesen. Sokkal könnyebb parabolákat rendezni Shakes- peare-ből, mint a magunk gondjait megrendezni Serfőző Simonból. Serfőző: A színháznak van egy di.rektebb, közéletibb funkciója, feladata, amelyet kisebb-na- gyobb megszakításokkal teljesít, folytat. Szűcs: A nagy líra fő vonulatának mindig volt társadalmi funkciója. Ez jellegzetesen közép-európai helyzet. Itt az ideje, hogy a dráma vállalja át a líra szerepét. A líra egyéni funkció, a dráma társadalmi. Horpácsi: Akkor miért nem erősebb a magyar dráma? Szűcs: Nem vagyunk drámai nép. A magyar iszik, dalol, li- rizál. Az olasz például, ha öröme, vagy bánata van: közönséget keres és drámát csinál. „Látjátok? Megcsalt Marietta, ez a cemende!" Az olasznál közügy, a magyarnál magánügy. Ettől van egy csodálatos költészetünk, de kevésbé jelentős a drámairodalmunk. Horpácsi: Majd Simonék megteremtik, Egyre több fiatal drámaíró jelentkezik. Szűcs: Igen, de az emberek még nem tartanak ott, hogy szükségük legyen a színházra. Nem azért jönnek be, mert kapcsolatigényük van. Horpácsi: S az operett? Szűcs: Az operett beteljesíti az agyatlanítási funkciót, amit a közönség egy része a színháztól elvár. A néző, aki a maga Fent balra: Csendes László, Csapó János, Kalapos László és Győrváry János, jobbra fent: Lenkey Edit és Demeter Hedvig, alul: Csendes László, a Kassai Thália Színház tagja. életében nem talál kiutat, igényli az álvilágot. Tudja, hogy mese, de megoldja a problémáit. A néző azt a sémát látja, amit önmagának szeretne. Kielégíti a megnyugvásigényét. Horpácsi: De van más igénye is! Szűcs: Igen. A másik igény, hogy a néző a saját megfo- galmazatlan problémáját, cselekvéseit, rossz közérzetét igazolja. Serfőző: A színpadtól a feszültség feloldását várja. Szűcs: Simon darabjában semmit sem oldunk meg. Rádöbbentjük a nézőt sorsa megoldatlanságára. Serfőző: Nincs igazad! Hiszek abban, hogy a kimondott szónak kathartikus ereje van. Tisztábban látunk utána. Úgy ülök le darabot írni, hogy unom, mert a hősökre való figyelés fáraszt, de amikor eljutottam a katharzisig, az mindent megér. Szűcs: Valóban. Rádöbbentünk, meghökkentünk. Felhozzuk azt, ami tudatosodott, eleve benne van a tudatban. Olyan dolgokat hozunk létre, amit a néző nem akar. Az ember ösztönösen ellenáll, tiltakozik. De, hogy az ember tovább tudjon élni, szükség van arra, hogy a színház rádöbbentse, hogy az adott társadalmi helyzetben vannak, akik másként élnek? Horpácsi: Otthontalanul? Serfőző: Otthontalanul! Horpácsi: Erről szól a darab? Szűcs: Erről is, de többről is. Shakespeare színháza szép, Serfőzőé nem szép. Időnként döccen, mert szociodráma. Kicsit Csehov, Gorkij: Éjjeli menedékhelye, Albee: Nem félünk a farkastól-ja. Itt, most. Horpácsi: Végül valamit a szereposztásról is szóljunk. Szűcs: Két meghívott művész játssza a főszerepet. Martin Márta már ismerős Miskolcon, hisz' játszott itt. Csendes László a Kassai Thália Színház művésze. Horpácsi: Siker lesz? Szűcs: Siker! Serfőző: Nem bukunk meg! Horpácsi: Úgy legyen! H. S.
