Heves megyei aprónyomtatványok 12/G
ténelmi figurává, ugyanakkor furcsává is. Körülötte mozognak a darab hajtóerői. Ki-ki megpróbálja a maga módján meggyúrni a királyt, azaz megsütni a maga pecsenyéjét. A majdani király — a nagy Mátyás király — emberi jellemét formálja, építi ez a környezet a pozitív manipulációval. Aki viszont ez ellen dolgozik, az negatívan manipulál. — A konfliktus magja azonban nem a királyé. Ö - mondhatnánk úgy is —, hogy dolgozik, amikor uralkodik, illetve tanulja az uralkodás mesterségét. Az ö tétje sem kicsi — sőt történelmileg az övé a legnagyobb a darabban mégsem ö kockáztat a legtöbbet. — A darab tulajdonképpeni főszereplője a gróf. Ödön von Horváth nemcsak a magyar főnemest kívánta jellemezni (neve sincs), aki korlátolt, gőgös, babonás, kártyás, kurvás stb., hanem mindazokat, akik a hatalomba, gazdagságba beleszületnek, de nem tudnak mit kezdeni vele. A gróf valósággal vonszolja magát a kártya mellé, a piroslámpás házba. Erre „kényszerül", ez a sorsa. A magyar arisztokrácia is ilyen, de a képlet általánosítható. — Ez a legmarkánsabb Ödön von Horváth-darab? Miért éppen ezt választotta? — Mikor Miskolcra szerződtem, vígjátékokat vállaltam. Három darabot ajánlottam. Toldy Istvántól: A jó hazafiakat. Ez a magyar századforduló idejéből való. Ödön von Horváth: Férfiakat Szelistyének-jét. Ennél a szerző félig magyar, a darab a magyar renaissance korában játszódik; s végül egy Brecht- da rabot, amely a klasszikus kapitalizmust mutatja be. A színház azért választotta Ödön von Horváthot, mert ma már elég jól cseng a neve. Ez abból adódik, hogy megnyerőén ellentmondásos szerző. Tudja a színház nyelvét, ugyanakkor érezteti, hogy milyen zűrökben él a XX. századi ember. A saját korában még eMentmondá- sosnak látták. Antifasiszta volt. Azt jelenti, hogy a barnainge- sekkel nem szimpatizált. El is terjedt az anekdota halálakor, hogy Hitler fűrészeltette el azt a bizonyos faágat, amely Horváth halálát okozta. A totalitárius rendszerek nem tudnak mit kezdeni az ilyen íróval. Csak a demokrácia légkörében „élnek” von Horváth darabjai a színpadon. — Valóban nem ez a legjellemzőbb Ödön von Horváth darab. Férfiakat Szelistyének — balra Pólyák Zsuzsa és M. Szilágyi Lajos, illetve Körtvélyessy Zsolt, Holl Zsuzsa, Pólyák Zsuzsa és Bános Ágota, fent Bános Ágota, Pólyák Zsuzsa és Holl Zsuzsa. Jobban hordozza a Mesél a bécsi erdő a „horváthiságot": az önmagának is ellentmondó sajátosságokat. Én azonban úgy gondoltam, hogy jobb szolgálatot teszek a színháznak és a közönségnek, ha ezt a politikai, társadalmi mondanivalóját rejtetten hozó darabot vesszük elő. Ez a darab csevegőbb, könyedebb, mint ahogyan itt elmondtuk. Szórakoztatóbb. — Ilyennek fogja látni a közönség is? — Igen. Ödön von Horváth, mint a bombákat építi be az anakronizmusokat, s ezeket minél előbb fel is akarja robbantani. A közönség először meg fog lepődni, s amikor rájön arra, amit Ödön von Horváth így fogalmaz meg: „Nem a regény dramatizálása . . .”, akkor fog először nevetni. Jó szórakozást! HORPÁCSI SÁNDOR
