Heves megyei aprónyomtatványok 11/L
19 riasztó, mosolyogtató összevisszaságban játszottak. Váriaihasogató hangvételben - mondhatnánk, stilszerüen, de ehelyütt mégis pontatlan ez a minősítés, mert a vár romban van századok óta. öngerjesztő deklamálás, szemforgatás és müzokogás még csak erűsiti a darab gyöngéit. Egy-két alkalommal a közönség is nevetett, s úgy tetszett, a darab vége felé tartva a színészek, maguk is megelégelvén, a paródia felé tartottak, ha még tiz percig tart az előadás, már mindenki jól szórakozik, /»laposabb szövegtudás se ártott volna; ez a sok nyári színház és szerep összezavarja a fejeket, melyik, rom között melyik szerepet is kell mondani? A főiskolások táncntozgáőa mintha a vár bizonyos helyiségének hiányára utalt volna; egymást figyelve, suta mozdulatokká! tipegték körbe a háborgó és szenvelgő udvari méltóságokat, Felületesség más vonatkozásban is: dolous alakitója ujjún családi állapotának jelvénye, dole a két évvel ezelőtt divatos tömött talpú szandálban lépked, rövid érzelmi hullámhosszának újabb állomására. Ugyancsak őt figyelmeztetni kellett volna, hogy az a seprős müszompilla, ami jó a zárt színházban, az zavaró, s ellene van ezen a színpadon . Leginkább a szervezői, rendezői erő hiányzott tehát. Az előadás főszerepeit dühász dúcint, Inka László, Pécsi Ildikó, Voith Ági, Dánffy György, Dózsa László alakította, De hát ez is elmúlt. Egyik-másik résztvevő hetedhét romon is túl jár. /Ablonczy László -:-teljcs szöveg/
