Heves megyei aprónyomtatványok 11/F
SZEPTEMBER VÉGÉN Petőfi Sándor Még nyílnak a völgyben a kerti virágok; Még zölden a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Miár hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyült már, ' A tél dere már rnegüté fejemet. Elhull a virág, elirairnlik az élet. . . Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet keblemre tevéd ie, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh, mondd: ha előbb' halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyd érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda le viszem azt, Letörieni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elf eledé hívedet, S a szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! 2
