Heves megyei aprónyomtatványok 10
Tauno Yliruusi A „Börtönkarrier" szerzője 1927-ben született Tamperében, abban a városban, melyet a finn Manchesternek szoktak emlegetni, s amelyhez Miskolcot testvérvárosi kapcsolat fűzi. Az egyetemen állam- és jogtudományból magiszteri fokozatot szerzett, később újságírói tevékenységet folytatott, majd a Finn Televízió 2. műsorának szerkesztőségében a színházi osztály vezetője volt. Jelenleg szabad író. Nyolc könyve jelent meg, melyek közül hadd említsük színházi témájú pamfletját, ez 1970-ben látott napvilágot ,,A részeg rivalda" címmel. A finn színházi életben elsősorban könnyed hangvételű, ugyanakkor szellemes és sokszor nagyon is komoly mondanivalójú komédiái tették ismertté Yliruusi nevét. „Játékgyilkosság” című bűnügyi komédiáját három finn színház is játszotta, tíz nyelvre fordították, és többek között bemutatta az angol, a nyugatnémet és a bratis- lavai televízió, valamint a prágai rádió is. Remek egyfelvo- násosa „A pohár és a könyv" az ateizmus, a hit és az alkoholizmus problémáit boncolgatja maró iróniával. 1965-ben mutatta be a helsinki svéd nyelvű Lilla Teater. Yliruusi népszerű a finn tévénézők körében is. 1960-ban a Finn Televízió versenyén első díjat nyert „A prédikáció falra- hányt borsó” című darabjával s azóta a Finn Televízió szinte minden évben műsorra tűzte egy-egy tévéjátékát. Jelenleg Helsinkiben él, nálunk, Magyarországon most és itt mutatkozik be elsőízben. Észak görbe tükörben Az északi országokról nekünk, közép-európaiaknak, többnyire elnagyolt fogalmaink vannak. Tudjuk például, hogy Dánia a kerékpárosok, a jó sajt és a jó sörök hazája, de nem tudjuk, hogy a lakosság húsz százaléka ugyanúgy a fővárosban szorong, mint nálunk, Tudjuk, hogy Norvégiában csodálatos fjordok vannak, de nemigen tudunk róla, hogy ebben az országban laknak legnagyobb számban nyelvrokonaink, a lappok. Svédországról eszünkbe jut, hogy ez az ország kétszáz éve nem viselt háborút, ám nem mindenkinek jutnak eszébe a göteborgi Bofors-cég második világháborús fegyverszállításai. No és Finnország? Hát persze: az ezer tó országa! Aztán Sibelius, Nurmi. Helsinki neve immár fogalom lett számunkra. De mi van a sokszor iskolás, vagy adatszerű ismereteink mögött? A sokat emlegetett északi demokráciának el kell viselnie a görbe tükröt is. Az északiak ma már maguk sem fukarkodnak az öniróniával. Egyik legnagyobb problémájuk a bűnözőkkel, a huliganizmussal szemben tanúsított túlságos türelem és engedékenység. Közismert, hogy Koppenhágában sok a hippi. Nyáron, ha már elkerülhetetlen a tisztálkodás, előszeretettel keresik fel a városi szökőkutakat, lehetőleg a legforgalmasabb helyeken. Az enyhe éjszakákat hevenyészett sátrakban, vagy a szabad ég alatt töltik. Aztán ha jön a! tél, felszedik sátorfájukat, és csapatostul vándorolnak át Svédországba. Hogy miért? Randalíroznak kicsit, nem riadnak vissza bűncselekményektől sem, sőt, úgy követik el ezeket, hogy biztos legyen a lebukás. Ugyanis a svéd börtönöknek jó hírük van északon. A lakályos, meleg, és tévével felszerelt cellák, az ingyen koszt megoldják a vándorló hippik téli gondjait. Mire letelik a büntetésük, a télnek is vége, s akkor kezdhetik elölről. A finnek még a svédeken is túltettek. Néhány éve - kísérletképpen - a jó magaviseletű elítéltek egy része hétvégi kimenőt kap. Hétfő reggel aztán jelentkezniük kell újra a dutyiban. Bizony nem mindenki vélekedik úgy, mint Váltó barátunk. Sokan elfelejtenek jelentkezni. Aztán itt van a jövedelmi adó. Az egész világon az északi országokban a legmagasabb. így aztán már nem is csodálkozhatunk annyira, ha azt látjuk, hogy az üzleti, vagy hivatalos úton külföldön tartózkodó skandináv gondosan elteszi használt villamos- és buszjegyeit, hogy költségfelszámítás címén évi jövedelmi adójából azok árát levonhassa. A „nagyvonalúbb" üzletemberek persze különböző pénzügyi manipulációkkal igyekeznek becsapni az adóhivatalt. Finn barátaink panaszolják, hogy több alkohol csúszik le az emberek torkán, mint kellene. Sajnos, ez is igaz. Annyira, hogy számunkra még mindig drákóinak tetsző szabályok korlátozzák a szeszes italok árusítását. Mindezek ellenére nekik is gondjuk van a részegekkel. Vannak, akik úgy vélik, nem kéne annyira hadakozni az alkohol ellen, ha nem lenne szinte tiltott gyümölcs, nem is kóstolgatnák annyira . . . Az ittas gépkocsivezetővel szemben persze nincs pardon, és nem is lehet. Finn barátaink út- és repülőtéri építkezéseknél hasznosítják az ittas vezetés során lefülelt polgárok munkaerejét. Afféle kényszerelvonó munkaterápia ez. Viccnek sem rossz, pedig való igaz, hogy ily módon az egykori közmunkaügyi miniszter is szorgalmas részvevője lett egy nagyszabású építkezésnek. A sors néha valóban ironikus. Ugye már nem is olyan abszurd a komédiánk?
