Heves megyei aprónyomtatványok 10

Katalógus előszó helyett jelen esetben inkább Művészet című folyóiratunk joggal népszerű rovatának címét kölcsönözném el: Nézzük meg együtt a Heves megyei képzőművészek Füzesabonyban rendezett Őszi Tárlatát.

Az ilyen őszi kiállítások többnyire arra hívatottak, hogy egy-egy terület művészei szinte zárszámadásként bemutassák a közönség előtt az évi munkáikat. Hiszen a nyár majdnem mindnyájuk számára a nagy vakáció évszaka, amikor alkalom nyílik hazai és külföldi utakra, lehet művésztelepeken, alkotóházakban szomszédolni; barátkozni más tájak hangulatával, összejönni kollégákkal, barátokkal — tájékozódni a szűkebb pátrián kívül. Most ennek az egész nyáron érlelt kiállításnak színhelyéül Füzesabonyt választották, lemondva más, ..bejáratottabb" városok nagyobb publicitást ígérő lehetőségeiről.

Pedig ez a kiállítás jelentőségében, célkitűzésében kiválik a megszokottaktól.

Az idén első alkalommal kapcsolódik be hazánk a szinte az egész világot átfogó UNESCO-programba, és rendezik meg nálunk is szeptember 20—28 között a Képzőművészeti Világhetet. Ezekben a napokban a világ minden táján kiállításokat nyitnak, művész—közönség találkozókat rendeznek, műteremlátogatásokat, előadásokat szerveznek — melyeknek célja közelebb hozni a kortárs művészetet a közönséghez.

Művész és közönség eltávolodásának, az alkotás fetisizá- lódásának, elidegenedésének problémája nem újkeletű, és a művészettörténet számos segédtudománya (művészet- filozófia, művészetpszichológia, művészetszociológia stb.) foglalkozik a kérdéscsoport különböző vetületeivel.

Ez a jelenség, bár kisebb mértékben, de nálunk is megtalálható, s valljuk be gyakrabban a néző tájékozatlansága, a vizuális kultúra fogyatékosságai, mint a művész formalizmusa okozza a szakadást mű és közönsége között. Balázs Béla már ezelőtt kb. 50 éve felhívta a figyelmet erre a problémára: „Nagy mulasztás, hogy a művészettudományok mindeddig inkább csak a termelt műtárgyakkal foglalkoztak, és nem azokkal a dialektikus visszahatás folyamán létrejött szubjektív képességekkel is, melyek a termelt szépségeket meglátni és mint szépségeket élvezni tudják." — írta.

Ezen a területen még most is igen nagyok a hiányosságok, s bár korántsem állíthatjuk, hogy nálunk nincs kellő képzőművészeti érdeklődésű, megfelelő felkészültségű tárlatlátogató közönség, de az ilyen közönség számának gyarapítása, tudásának elmélyítése kötelességünk, így találkozik a Képzőművészeti Világhét programja a párt- és kormányhatározatok sorával, s a XI. kongresszus után méginkább időszerű feladat, hogy a művészet területén is kibontakozzék a közművelődési szemlélet.

A képzőművészet világszerte ünnepi hete ilyen módon az egész országot átfogó és mozgósító művészeti ismeretterjesztés, közművelődési tevékenység csomópontjává válhat.