Heves megyei aprónyomtatványok 10

Elbeszélések, regények, színművek, rádió- és tévéjátékok, tanulmányok, gazdag publicisztikai tevékenység, szerkesztői munka, állandó közéleti szereplés — ez az életmű.

József Attila-díj - Kossuth-díj — a mű elismerése.

Nem éppen könnyű körülmények között teljesedett ki Mesterházi Lajos írói pályája, az író és politikus mindig a társadalmi fejlődés lényegét akarta kifejezni, a szocialista építés igazságát, szenvedélyesen és pártosan.

Kispesten született 1916-ban értelmiségi családból. A budapesti egyetemen mint Eötvös-kollégista szerzett magyar—francia szakos irodalomtanári és bölcsészdoktori oklevelet, itt ismerkedik meg a haladó eszmékkel. A felszabadulás előtt a Magyar Csillagban jelent meg egy írása álnéven, egy falukutató dolgozatának részlete megjelent az egyetemi hetilapban, de a cenzúra „kommunista propaganda" címen betiltotta.

A felszabadulás új és forrongó időszakáról vallja: az volt az igazi ifjúság. Egyetlen lobbanásban. írás és politizálás a mi munkánkban egybefolyt. Mi a forradalom mellé álltunk, azt akartuk szolgálni, és a szolgálatnak csak egyik eleme volt és maradt az írás.”

Első novelláskötete a Csodák nélkül címmel 1951-ben jelent meg, a novellák a kor politikai harcának élményéből születtek és bennük a párt törekvései jelennek meg. (Hűség 1952.) A társadalmi válság átéléséből teljesedik ki epikus trilógiája Tanúság az ember nevében (1955.): Fényes szellők. Hazafiak iskolája (1956). A főhős Szalárdi László kommunista tanár, cselekvő részese a kornak, jelen van a történelmi útkeresésben a maga szenvedélyes igazságkeresésével, politikai, emberi igényével. APár lépés a határ című regénye — melyet megfilmesítettek — 1953- ban jelenik meg. A számos nyelvre lefordított klasz- szikus kalandregényt politikai gondolatok szövik át, sorai feltétlen agitációs hanggal szólnak az olvasóhoz. Két kommunista fogoly menekülésének történetéről szól a regény, akik a Tanácsköztársaság leverése utáni fehérterror idején megszöknek a halálos ítélet elől.

A Pesti emberek (1958.) a magyar dráma- irodalom nagy sikerű alkotása, az író megidézi és szembesíti hőseit tizenhat év történelmével. A dráma szereplői egyszerre vizsgáznak emberségből, hazaszeretetből, döntéseik a történelem alakulásáról vallanak. Drámai műveinek gyűjteményes kötete 1961- ben jelent meg.

A cselekvő ember és a társadalmi-történelmi fejlődés konfliktusait mutatja be Mesterházi később írott szépprózai műveiben. A Pokoljárás (1959) című regénye egy egyetemi hallgató sorsát, útkereséseit és önmagára eszmélésének folyamatát ábrázolja. A politikai-eszmei analízis mellett központi helyet kap nak írásaiban az erkölcsi vizsgálódások, Mesterházi a hatvanas évek elejétől kezdve a kibontakozó erkölcskritikai áramlat kezdeményező képviselője lesz. Az új morális értékek tartalmának és funkciójának tisztázása izgatja. (A négylábú kutya 1961; Az ártatlanság kora 1963. regények, A tizenegyedik parancsolat 1960. dráma, Tiszta ügy tévéjáték).

Az Isten méretre című kisregény cselekménye a 30-as évek közepén játszódik: egy fiatal Eötvös- kollégista diák számol be szerelméről és 1936 nyarán Németországban tett látogatásáról. Az író élettöredékeket mutat be, azt keresi, mivé lettek a megváltozott világban a 30-as évek jellemzőnek nevezhető figurái. A Magnéziumláng (1965) című elbeszélés-gyűjteményében emberi-írói útját reprezentáló legjobb írásait gyűjti egybe az író.

A Férfikor (1967) nagyszabású regény. A két főhős szobrásznak indul, az egyik hivatásos forradalmár lesz, a másik elfordul a társadalomtól és csak a művészetnek él. Mesterházi g forradalmár hős nevében kérdezi: a mindennapok küzdelmeinek névtelen eredménye, ez a láthatatlan és megfoghatatlan mű felér-e a be nem teljesedett művészi lehetőséggel, melyre a talentuma kijelöli az embert?

A választ-a regény központi alakja cselekvő, harcos és teljes életével adja meg. A kommunista fiatalember mindenben a nehezebb utat járja végig. Az egyházi ösztöndíj helyett a pesti bizonytalanságot, a párizsi műterem helyett a harcot Moszkvában. Nem hajlandó kiszolgálni a sematizmus művészeti követelményeit, saját fájó élményeit faragja szoborba: a szenvedő és megalázott Hispániát. A Férfikor főszereplője fanatizmus és pátosz nélküli szemérmes makacssággal tart ki megszenvedett igazsága mellett.

Hogyan ne éljünk? — kérdezi az író a Derűs órák (1968) című novelláskötetében. Negatív példákból pozitív választ kapunk: éljünk önismerettel, öntudattal, önfegyelemmel, vagyis az értelmes létezés szintjén. Az 1969-ben megjelenő Vakáció bensőséges önéletrajz, az író a gyerekkor világában indul élménykeresésre, a kisfiú a rendet keresi, a hihető és megbízható világképet, az erkölcsi értékek világos és áttekinthető skáláját. „Miközben a részletek gazdagságával bűvöl és ringat a gyermekkor időtlenségében — megajándékoz a biztos analízisek logikai örömével is, mely elemzésekből alapvelő, pontos és helyes általánosítások következnek."

Az irodalomba késve érkező Mesterházi megfordította az életműépítés szokásos sorrendjét. Az „irodalmi agitáció" idejét váltotta fel az önéletrajzi vizsgálat írói korszaka. A Vakációval megkezdett utat folytatta az író A bánatos bohóc (1972) című regényében. „Egy kisregény és tizenkét novella, az önéletrajz folytatása, ha úgy tetszik, de ha azt mondjuk: adalék a század közelmúlt évtizedeinek, sőt közeljövő évtizedeinek (fiktív) önéletrajzához — ez is igaz. Mert a társadalmi érdekeltség és a társadalmi tanulságkeresés minduntalan szétfeszíti az önéletrajzi keretet, s van úgy, hogy az a keret el is tűnik, marad az objektív történet, amelyben az írószemélyiség csak ítéleteivel van jelen.”

Mesterházi kísérletező típusú, rendkívül tudatos művész; igen sokfajta témával, műfajjal foglalkozik, rangos publicista.