Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZC

CÍMKÉPÜNKÖN

a Koháry út északi részén levő téren (a volt Búzapiac) levő „Gyöngyösi kapások” c. szoborkompozíció látható (Fotó: Dózsa Balázs)

A gyöngyösi kapások emlékének

A szobor ismertetése előtt szükséges általános ismereteket nyújtani a kedves olvasónak.

Kapás: két jelentése is van, az egyik: napszámos, a mezőgazdasági munkás régi elnevezése, a másik: terület- egység, főként szőlőké. Akkora terület, melyet egy ember, egy nap alatt megkapált. Ez Gyöngyösön az 1850-es években 400 négyszögöl volt.

Vidékünkön már az Árpádok korában jelentős volt a szőlőművelés: 1271-ben a püspöki és Halászi, 1275-ben a rédei, a tarjáni és oroszi, 1301-ben pedig a gyöngyösi szőlőket említik az oklevelek.

Városunkban az utóbbi 60-70 évet kivéve a szőlőművelés volt a legfontosabb foglalkozás. Gyöngyös alapnépességének zömét a szőlőművelő jobbágyok alkották. Az 1334. évi városi kiváltság megszerzése után, mint paraszt polgárok minden vészt átélve - (tűz, ellenséges támadás), újból és újból felépítették a várost, mely szebb és nagyobb lett. Továbbvitték az életet. Helytállásuknak köszönhető, hogy a tatárjárást kivéve, Gyöngyös sohasem jutott az elpusztított városok sorsára. Gyöngyösön a szőlőmflvelők nevezték magukat kapásnak, függetlenül, hogy volt-e szőlőjük, vagy nem. Foglalkozási megjelölésként a Felsővárosi Plébánia anyakönyveiben földműves helyett „kapást”, mig az Alsóvárosiéba „szőlőművelőt” írtak. A gyöngyösi lakosok jelentős részét alkotó kapások legszélesebb rétege a „kapájuk” munkájából élő napszámosok voltak. Az 1598-as dézsmajegyzék szerint a város szegényei - a szőlőmunkás kapások - a lakosság 20,9 %-át alkották.- 20 -