Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
tetlen ítélete jelenik meg, ítélet a póthitek „értékei” felett. E doktrínák következményeként, támogatóik évtizedeken keresztül megfékezhetet- len hatalomhoz jutottak és ez a forrása a társadalmi és gazdasági bajoknak, melyek a XX. század vége felé Földünk minden részét sorvasztják. E világi szenvedések következménye az a lelki sérülés, mely tükröződik az embertömegeket hatalmába kerítő apátiában, és hogy a remény a nélkülöző és meggyötört milliók'szívében kihúnyóban van. Elérkezett az idő, hogy akik a materializmus dogmáit hirdetik keleten vagy nyugaton, a kapitalizmusban, vagy a szocializmusban, számot adjanak végre erkölcsi gondoskodásukról, melyet feltevésük szerint mostanáig gyakoroltak. Hol van az általuk ígért „Uj Világ”? Hol van az a nemzetközi béke, melynek ideálja mellett hitet tettek? Hol vannak azok az áttörések a kultúra új minőségei felé, melyet egy bizonyos faj, nemzet, vagy osztály felemelkedése megteremtett? Miért süllyed a világ népeinek többsége egyre mélyebbre az éhinségbe és nyomorúságba, mikor mai gyámkodói olyan jóléttel rendelkeznek, melyről sem a Fáraók, sem a Cézárok, de még a XIX. századi imperialista hatalmasságok sem álmodhattak? Nézetünk szerint abban gyökereznek az emberiség javíthatatlan önzéséről és agresszivitásáról szóló hamis állítások, hogy ezeknek az ideológiáknak közös vonása, sőt alapgondolata az anyagi javak hajszolásának felmagasztositása. Ettől kell megtisztítanunk a teret, hogy felépíthessük azt az új világot, amely utódainkhoz méltó lesz. Az anyagelvű eszmények, mint a tapasztalatok mutatják, nem elégítették ki az emberiség szükségleteit. Ez arra a beismerésre késztet, hogy friss erőfeszítésre van szükség: megoldást találni bolygónk aggasztó problémáira. A társadalmakat átható tarthatatlan állapotok mindenki közös kudarcára vallanak, mégis ez egy olyan körülmény, mely csak súlyosbítja, semhogy enyhítené a szembenálló társadalmak bezárkózott- ságát. Világos, hogy sürgős közös cselekvést igényel a gyógyulás. Ez elsősorban hozzáállás kérdése. Vagy továbbra is tévelyeg az emberiség csökönyösen ragaszkodva megkopott felfogásaihoz és használhatatlan feltevéseihez, vagy függetlenül az ideológiáktól, előlépnek vezetői, hogy eltökélt tanácskozással megleljék a megfelelő megoldást. Akik az emberi nem jövőjét szívükön viselik, mérlegelhetnék e tanácsot: „Ha a nagy becsben tartott eszmék és a régtől tisztelt intézmények valamint bizonyos társadalmi feltételezések és vallási szabályok már nem szolgálják az emberiség jólétét, s ha az állandóan fejlődő emberiséget már képtelenek szükségében megsegíteni, akkor söpörjük el azokat és száműzzük őket az elavult és elfelejtett doktrínák lomtárába. Miért lennének ezek — a változás és az elmúlás örök törvénye uralta világunkban — mentesek a hanyatlástól, mely minden emberi alkotásnak szükségszerű végzete? Hiszen a jogrendeket, a politikai és gazdasági elméleteket azért alkották, hogy az emberiség érdekeit szolgálják, és az emberiségnek nem szabad keresztre feszülnie azért, hogy sértetlenül fenntartson egy-egy törtvényt vagy tantételt.”