Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
KINETIKUS MÜVEK KINETIC WORKS „A képzőművészet a közvetlen közelmúltig túlnyomó- részt ugyanazokat az eszközöket használta, mint az őskor embere a barlangfestészetnél - a rajzolás, vésés, modellállás, az ecsettel vagy szórással történő festékfelvitel manuális eszközeit. A komputer bizonyos értelemben rákényszeríti a művészetet, hogy tegye meg az ugrást a kőkorból a komputer korszakába... ” Herbert W. Franke A hatvanas évek második felében a Center tor Advanced Visual Studies megnyitása után több ökológiai léptékű kinetikus mű megvalósítását tervezi Kepes. 1967-ben Boston város bicentenáriumi ünnepségeihez tervet készít, tengervíz alá süllyesztett, színes reflektorokból álló gigantikus méretű kompozíciót. 1960-ban Michio Iharával közösen tervezi a Charles Center mozgó, aranyozott fénytornyát. Ezek a grandiózus elképzelések pénz híján sosem valósultak meg. Meg kellett hát elégednie a cambridge-i intézet lehetőségeivel. Elsőként a Foto-e/asz- tikus járda (Foto-Elastic Walk) című mű készült el. 16 világító elemből áll, terhelésre elasztikusán változtatja a színek keveredő kompozícióját (1970). A következő évben elkészítette a Lángok kertje (Flame Orchard) című kinetikus művét munkatársai közreműködésével, majd 1973- ban a Vetített mágneses mezők és az Izzó oszlop címűek valósulnak meg. E művei jól szemléltetik a tudós, mérnök, technikus, művész társulások életképességét, egy újfajta szintézis ígéretét. A művészet a legkorszerűbb technológia felhasználásával ölt testet. Munkatársaival pedig „az együttműködés nyelvezetét” kutatja. “Until the very recent past art mostly used the same means of expression as the man of the prehistoric age on his cave paintings: drawing, carving, modelling, the putting on of colours with a brush or spraying them manually. In a certain sense the computer forces art to take the leap from the stone age to the period of computer... ” Herbert W. Franke In the second half of the 1960s, after the opening of the Center for Advanced Visual Studies, Kepes was planning to realize several kinetic works on an ecological scale. In 1967, for the Bicentennial Festivities of Boston, he prepared a plan of a gigantic composition; it was to be constructed under the sea and to be composed of coloured spotlights. In 1960, together with Michio lhara, he prepared the design for the mobile, gilded light tower of Charles Center. But due to the lack of money, these grand ideas had not been realized so far. Instead, he had to accept the possibilities offered by the Cambridge Institute. Photo-Elastic Wa/кшъ the first art work to be accomplished in this framework. It is composed of sixteen lighting elements and changing loads result in varying and mixing the colour compositions accordingly (1970). The following year he finished his kinetic work Flame Orchardman the participation of his colleagues and then, in 1973, the Projected Magnetic Fields and the Incandescent Со!итпш\ь realized. These works demonstrate well the viability of a possible partnership among scientists, engineers, technicians and artists which is the promise of a new type of synthesis. Art is realized by using the most modern technology of our age. 28
