Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZB
ATANAR THE PROFESSOR „A sötétség a fény megszüntetése, a fény a sötétség megszüntetése. ’’ Leonardo Da Vinci Amikor 1937 őszén hajóra száll, hogy Chicagóban egy művészeti iskolában, az Új Bauhausban mint tanár tanítson, új időszak kezdődik Kepes életében. Számára is ideál volt a Bauhaus mint iskola, mint műhely. A Berlinben és Londonban szerzett tapasztalatok és szakmai felismerések birtokában már a hajón összeállítja Light and Co/or-Workshop-\á.mV> programját. Ebben a Moholy-Nagy Lászlótól tanult Bauhaus teória és praxis volt még túlsúlyban, de számos egyéni invenciózus elem is megjelent benne. Az Új Bauhausban, majd a School of Designban kiérlelt eredményeit az 1944-ben megjelent Language of Z/s/oncímű könyvében adta közre. Már a vizuális nevelés nemzetközileg is elismert alakja, amikor 1945-től az MIT építészeti karára hívják. Először csak építészeti hallgatóknak vezet fény-szín kurzusokat, vizuális tervezést. Az MIT- n tanult építészek több generációja vallja, hogy meghatározó szemléletmódot és tudásanyagot kaptak a Kepes-féle órákon. Tőle tanulták meg a fénynek mint alkotó tényezőneka szerepét az építészetben. A Center tor Advanced Visual Studiesban és a világ számos egyetemén nemcsak gyakorlati, hanem elsősorban elméleti és teoretikusi tevékenységet is kifejtett, komoly híveket szerezve a korszerű tudomány és technológia eredményeinek művészeti fölhasználásához. “Darkness is the elimination of tight; light is the elimination of darkness. ” Leonardo Da Vinci When he embarked in the autumn of 1937 so that he could teach as a professor in Chicago at the New Bauhaus Art School, a new period started in Kepes’s life. For him the Bauhaus served as an ideal model, both as a school and a workshop. After his experiences and technical discoveries in Berlin and London during the passage, he drew already up the programme of his Light and Colour Workshop. In this programme the Bauhaus theory and practice ° learned from László Moholy-Nagy ° was predominant, although a number of new, inventive elements also appeared in his work. His results, matured in the New Bauhaus and in the School of Design, were later published in his book Language of Visionen 1944. He was already an internationally well-known expert in the field of visual education when he was invited to the MIT’s department of architecture in 1945. First he held only colour and light seminars for students of architecture, including visual design. Several MIT generations of architects point out that it was due to Kepes’s courses that they definitely acquired their artistic approach and deep knowledge. It was he who taught them to consider light as a creative e/ement'm architecture. At the Center for Advanced Visual Studies and at a number of other universities all over the world he displayed not only practical activities but also put the stress on theory; in this way he succeeded in recruiting important followers to the idea of using the achievements of modern science and technology in art. 18
