Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

Beszállás! Indul az évad repülőjárata

Beszélgetés dr. Marshall Miklóssal, Budapest fópolgármester-helyettesével

Az elmúlt évadban kevés igazán jó színházi előadás született, annál több dráma játszódott le a színfalak mögött. Koronás igazgatói fejek hullottak le, társulatok robbantak szét: aki elment, keserűséggel a szívében távozott, aki maradt, azt sem fűtötte a lelkesedés. Most, az évad kezdetén vajon mit várhatunk?- Igaz-e, hogy bezárnak színházakat, elbocsátanak színészeket? - kérdeztük dr. Marshall Miklóst, Budapest főpolgármester- helyettesét.- A pletykák sokkal sötétebb képet festenek a színházi életről, mint amilyen az valójában. Nagyon érdekes, hogy még a katasztrofális költségvetés ellenére sem romlott túlzottan a kulturális szféra, ezen belül a színházak helyzete. Ebben a városban, ahol fürdőket kellett bezárni, és nincs pénz szociális lakások építésére sem, sikerült „megvédeni” a színházakat: egyet sem kellett bezárni, és nem kellett tartani a tömeges elbocsátásoktól sem. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt is, hogy tovább már nem halasztható a színházi struktúra átalakítása. A fővárosnak elemi érdeke, hogy legyenek repertoár- színházai, de mivel nem mondhatunk le az új kezdeményezések felkarolásáról sem, a jövőben szelektívebben kell érvényesíteni az állami, illetve önkormányzati támogatások elosztását.- Mekkora összeggel finanszírozzák a fővárosi színházakat?- Ezt a célt szolgálja a mintegy százmilliós Színházi Alap, amelyből továbbra is elsősorban produkciókat kívánunk támogatni. Ennek szellemében a főváros két új díjat alapított: az egyikkel az évad legjobb kőszínházi előadását, a másikkal a legjobbnak ítélt alternatív színházi produkciót jutalmazza. Bizonyos tendenciák máris felerősödtek: egyre nagyobb teret nyernek a nem kőszínházi vállalkozások. Ilyen a Merlin és a Globe, az utóbbi négymillió forint bérleti díjat fizet a volt Tháliának, a mostani Arizonának, ebből újították fel a bérbeadó színház belsejét. Ugyanakkor a Globe helyet adott Cserhalmi Györgyék Labdatér-vállalkozásának, amelynek az elindításához az önkormányzat is hozzájárult. így lényegében pár millió forintból működő színházakat sikerült létrehozni.- Ez igaz, de sokan máris vitatják, hogy mi szükség van például angol nyelvű színházra, amikor a meglévők is komoly gondokkal küzdenek. Nyilván később is lesznek nézeteltérések amiatt, hogy ki mennyit kap, illetve miért ösztönzik az egyiket, és a másiknak miért nem adnak semmit.- Sajnos annyi pénzünk nincs, hogy eldr. Marshall Miklós fó'polgármester-he- lyettes nyitotta meg a Globe Kulturális-Szórakoztató Központ ás a Labdatér Theátrum közös vállalkozását

tarthassunk mindenkit. Eddig hozzászoktak a színházak, hogy az állam úgy-ahogy, de gondoskodik róluk, most vége van ennek a korszaknak is. A mi helyzetünk sem könnyű. A Nemzeti és az Operaház kivételével az önkormányzat hatáskörébe utalták a fővárosi színházakat. Illetve nincs még eldöntve a Játékszín, a Várszínház, a Budapesti Kamaraszínház és a Rock Színház hovatartozása. Ezt is rendezni kellene mielőbb, hogy tiszta, világos kép alakuljon ki Budapest színházi életéről. Ahhoz azonban „hozomány” is szükséges - állami támogatás -, hogy az önkormányzat jó gazdája lehessen a rábízott intézményeknek. Világosan látni kell, hogy a színházakat fenn kell tartani, s jóllehet a bevétel sem lehet közömbös, nagy hiba lenne elsorvasztani a művészi törekvéseket.- Úgy látszik, ilyen veszély nem fenyeget az új évadban. A Vígszínház Miller Pillantás a hídról című drámájával kezd, a Pesti Színház Shakespeare Ahogy tetszikjé- ifel. Shakespeare müve, a Két veronai nemes látható majd a Merlin Színház stúdiójában, s a Madachban a Lear királyt állítják színpadra. A Katona József Színház első hazai bemutatója novemberben O’Casey A kezdet vége című műve, kamaraszínpaduk

első produkciója viszont a Hamlet lesz. Nem sok ez egy kicsit a jóból is?- Nem értek egyet az aggályával. Szerintem a kor, amelyben élünk, hamleti kor, tehát nem véletlen, hogy a művészek is időszerűnek érzik Shakespeare mondandóját. Egyedül azt tartom fontosnak, hogy a kiválasztott darab jó legyen. Akár drámát,adnak elő, akár musicalt vagy vígjátékot. Érzésem szerint ilyen szempontból izgalmas évad elé nézünk. A súlyos művek mellett nem szorul háttérbe az igényes szórakoztatás sem. A Madáchban például decemberben mutatják be a Kabarét, az Operejt Színházban nyilván sikerre számíthat az Örült nők ketrece, a Víg decemberi csemegéje az Óz, a csodák csodája, és bizonyára nagy érdeklődést vált majd ki a Labdatér Theátrum bemutatkozása G. F. Walker Zastrozzi avagy a büntető kéz című művével. A választék tehát gazdag, és kezd kialakulni színházaink között az egészséges verseny- szellem.- Ami nem könnyíti meg önöknek a szelektálást.- Végül is nem az a célunk, hogy bezárjunk színházakat. A szelektívebb támogatással inkább az ésszerűbb műsortervezés irányába kívánjuk terelni a színházakat. Semmifele veszteség nem éri például a fővárosi színházi kultúrát, ha néhány helyen négy-öt bemutató helyett évente csak egyet tartanak, de az táblás házzal megy állandóan. Ahol erre képesek, ott nem szégyen erősíteni a kereskedelmi jelleget. Bátorítjuk a privatizációt is, vagyis nem zárkózunk el attól, hogy egy- egy színházat magántársaságok üzemeltessenek. Nagy terveink vannak a Pesti Broad- way-vel is: a Nagymező utcai színházi negyedet szeretnénk világszínvonalra emelni, hazai vagy külföldi befektetőkkel karöltve.- Nem túlzottan nagy falat ez a szegény fővárosnak?- Majd kiderül. Mindenesetre óriási az érdeklődés. A vártnál is többen látnak fantáziát egy olyan világvárosi üzleti negyed kiépítésében, ahol a színházak jelentik a vonzerőt. Ezek a színházak pedig a főváros tulajdonát képezik, tehát van kártya a mi kezünkben is. Amit megígérhetek, hogy Budapest jövőbeni színházi térképén ott lesznek az állandó társulattal rendelkező repertoárszínházak, jelentős állami, önkormányzati támogatással, az en suite játszó kereskedelmi színházak (kisebb támogatással), az egyes produkciókra szerveződő alkalmi társulások (staggionék), valamint a jelenleginél jóval több befogado- színház és sok-sok kísérletező, amatőr színházi műhely. A fővárosi önkormányzat természetesen nem most rögtön, hanem lépésről lépésre, a színházi szakmával egyetértésben kívánja megoldani a struktúra átalakítását is.

Ez bizonyára nem megy majd simán: lesznek viták, sértődések, sőt vesztesek is. Viszont megnőnek az esélyeik a bátraknak, a kezdeményezőknek. Jó példa erre az Arizona Színház: Hernádi Gyula Csillagszóró című darabjának ősbemutatója a Malév ciprusi járatának fedélzetén. Beszállás! Az Arizona Airlines Boeing 747-es repülőgépe szeptember végén indul a Ferihegyről, s ezt követően a Kisszínházban esténként. Ne lepődjön meg a néző, ha színházba váltott jegyet, és egy valódi repülőgépen találja magát. Foglalja el a helyét, és kapcsolja be a biztonsági övét. Jó repülést! Valódi színházi élmények felé, egyre magasabbra.

Vadas Zsuzsa