Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

»SSZIE • POP'DOSSZIÉ • D modorú popsztár sam ki hogy jogom van a, saját kocsi- > mon közlekedni. Általában ha valaki belekerül a „sztárcsinálás” gépezetébe, annak szüntelen harcot kell vívnia, hogy megőriz­ze személyiségét. Mit kell hát tennem? Meg kell innom napi egy üveg whiskyt, és tele kell te- továltatnom a karomat, hogy be­bizonyítsam, vagyok valaki? Axel Rose így tesz, és mindenki fantasztikusan jó fejnek tartja. Ha viszont én viselkednék így, tökkelptöttnek néznének.- Úgy tudom, most éppen fel­csapott filmszínésznek...- Januárban az észak-auszt­ráliai Queenslandben új filmet forgatnak, amelyben egy úszót alakítok. Ez életem első nagy szerepe.- Szeretne egyszer hollywoo­di sztár tenni?- Bevallom, ez színészi vá­gyaim netovábbja. Menedzse­remmel, Richarddal felkerestünk néhány hollywoodi ügynököt, hogy is mennek ott a dolgok. Igazán furcsa helynek tűnt. Mint­ha más bolygón jártam volna! Azt mondták, változtatnom kell a kiejtésemen, mert nagyon ausztrálos. Ha amerikait kell alakítanom, persze hogy meg­teszem, de máskülönben mi ér­telme?- Vannak barátai?- A legjobb barátom, akivel tizenkét éves korunk óta ismer­jük egymást, jelenleg valahol Ázsiában utazgat, és már na­gyon hiányzik. Valaha együtt szörföztünk. Ausztráliában sok régi barátom van még. Néhá- nyan közülük megnősültek, gye­rekeik vannak. De képtelen va­gyok megszokni, hogy a baráta­imnak gyerekeik vannak! t - Miért? Sohasem nősül meg?- Dehogynem, nagyon sze­* retném, ha gyerekeim lennének. De ehhez először meg kell talál- i nőm a megfelelő társat.- Mostanában sokan beszé­lik, hogy a vokálkíséretet éneklő egyik lánnyal, Danielle-lel jár együtt. Igaz ez?- Az ilyen szóbeszédet sem cáfolni, sem megerősíteni nem szoktam. Nem szeretem kikürtöl- ni a magánéletemet.- Mit csinál a szabadidejé­ben?- Kocsiba szállók, felteszem a kedvenc számomat, letekerem velem. Mire lenne jó különc módra öltözködni és Porschét vásárolni? Csak azért, hogy úgy érezd: vagy valaki? Viszolygok az ilyesmitől! Utálom például a luxusautókat, de nehezen tudom megértetni a menedzsereimmel, POP'DOSSZIÉ • POP' az ablakot, a szörfdeszka pedig a csomagtartón vár. Aztán indu­lás! Ezért is imádom Ausztráliát és különösen Melbourne-t. Isme­rem minden zegét-zugát. Bárho­va megyek, mindenütt ismerő­sökkel találkozom. Semmi sem pótolja azt az érzést, hogy az ember ott lehet, ahol született és felnőtt. Már most arról álmodom, hogy a karácsonyt odahaza töl­töm, a családommal, a barátaim­mal, napozva, szörfözve... Z. J. qONOVAN INTERJÚ A POP Nem szeretek villogni! Talán nem a legszerencsésebb, hogy egy olyan jtopmüvész nagy­lemezét dicsérem a bevezetőben, akivel riportot készítek, de annyi­ra megfogott Zámbé Jimmy, azaz Pop-Caruso Csak egy vallomás cí­mű lemeze, hogy nem mehetek el mellette szótlanul. Őszintén megvallom, rég hallottam magyar popénekestől zenéjében és szövegében ilyen egységes anyagot. Es ráadásul mind a tizenkét számot ő maga írta, s maga is énekli. Könnyű neki, mondhatnánk, hisz Zám- bó Jimmy négy oktávon énekel. Mégis, ennek a klasszikus hanganyagú énekesnek csak most jelenhetett meg idehaza az első nagylemeze. Pedig Jimmy olyan magyar énekes, aki egy színpadon lépett fel Udo Jürgensszel és a színesbő­rű popgéniusszal, Stevie Won- derral.- Tényleg, Jimmy, hogy le­het ez?- Soha nem hajtottam a dol­gokat, nem nyitottam rá az ajtót semmilyen menedzserre, pop­nagyságra. S idehaza sokáig káosz volt popügyben is. Nyu­gatról rögtön megtaláltak, s nem egy szerződésajánlatot is kaptam. Itthon a művészetek ma is egy kissé perifériára szo­rulva léteznek, ami a popra még hatványozottabban érvé­nyes. Ráadásul, ki tudja, miért, nem voltam szimpatikus a ko­rábbi szakmai vezetés szemé­ben. Sokáig abban bíztam, hogy a tehetség önmagától fel­színre juthat. Mérhetetlen naivi­tás volt ez tőlem.- Miért épp a Magneton Ki­adó jelentette meg első lemeze­det?- Jó egy éve megismerked­tem egy hazai menedzserrel, aki fantáziát látott bennem, s rajta keresztül jutott el a tizen­két szám a Magneton Kiadó ve­zetőjéhez, Boros Lacihoz, aki azonnal igent mondott. Ő maga vállalta a lemezem gondozását, ugyanis Lacival olyan meghitt emberi-szakmai kapcsolat ala­kult ki köztünk, ami több az itt­hon szokásos kiadói-előadói vi­szonynál. Korábban ugyaneze­ket a számokat már jó néhány kiadó lefitymálta.- Hogyan kezdődött? Mióta énekelsz?- Nyolcéves koromtól há­rom évig a rádió gyermekkóru­sában énekeltem, majd külön­böző zenei iskolák következtek. Idővel megszereztem az OSZK és az ŐRI működési engedélye­ket, s a Filharmóniától kaptam énekesi diplomát. Dolgoztam itthon éjszakai bárokban, né­hány nyugati országban pedig vendéglátós muzsikusként.- Ezt a zenészi munkát ide­haza sokáig „lecikizték”.- Az itthoni és a külföldi vendéglátós munka művészi színvonal tekintetében jócskán különbözik egymástól. Nyuga­ton egyenesen megtiszteltetés olyan színpadon dolgozni, ahol a legnagyobb előadók lépnek fel, s óriási felkészültséget igé­nyel ez a fajta munka. Dolgoz­tam Amerikában is, ahova már mint szólóénekest hívtak visz- sza, sőt lemezszerződést is ajánlottak.- 1988-ban az előadói és a szerzői díjat is te kaptad az In- terpop Fesztiválon. Ez sem ho­zott változást számodra az itt­honi popkörökben?- Nem. Sőt, jó időre már- már halotti csend támadt körü­löttem, a „hallottam már vala­hol róla" kategóriába kerültem, 45

Next

/
Thumbnails
Contents