Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA

érkezett. Neki is érzékien mély, búgó hangja volt. Hatalmas keze, lába, csontos arca - Gar­bóhoz hasonlóan - különbözött a kamera elé cibált babaszépségektó'l, a szalmaszőkére fri- zírozott, jó házból való úrilányoktól. Valami végzetes-tragikus olvadt szét alakján, azt su­gallva: a szerelem nem tréfadolog! Az életet élni - komoly és fenyegetett vállalkozás. Az új sztár rendszerint olyan szerepeket alakított a felvevó'gép előtt, amelyekben alkalma nyílt éneklésre nyitni a száját, filmbeli szerepeiben ugyanis többnyire revücsillagot, sanzonettet vagy kabarészínésznőt alakított. Az érzelmes dalok, amelyeket magyar slágerszerzők, Bu- day Dénes és az UFA-nál Peter keresztnevet kapott Fényes Szabolcs mellett a fiatal, német komponista Michael Jary írt, nem vonták két­ségbe a kamera előtt megjelenített emberi drama komolyságát. Goebbels doktor tehát szerette Zarah Le­andert, és a német színészet üdvöskéjének tartotta - gondolhatnánk. Szó sincs ilyesmi­ről. Goebbels doktor egyáltalán nem szerette a Berlinbe telepedett svéd színésznőt. Csöp­pet sem volt elragadtatva attól, hogy a német film „első hölgye” nem német, hanem külföldi asszony. Leander így vallott erről emlék­iratában: „Goebbels szegénységi bizo­nyítványnak tekintette, hogy a büszke Harma­dik Birodalom nem tudott saját Garbót felmu­tatni. A svéd nő egyszerűen nem smakkolt neki. így odafentről levegőnek tekintett en­gem. Az ő minisztériuma számára nem létez­tem. Első filmem után a közönség és a sajtó ünnepelt, Goebbels azonban a füle botját sem mozdította. Második filmem után még maga­sabbra nőtt a rajongás - Goebbels hallgatott. Ám következett a Heimat (Hazatérés) című film, s Goebbels nem lapulhatott tovább. Carl Froelich a Heimatért a Velencei Biennálén megkapta a rendezői díjat, és az én teljesít­ményem is nemzetközi elismerést aratott. A propagandaminiszternek ezek után reagálnia kellett. Megtette. Nem volt buta ember. Ha kellemetlen voltam is Goebbelsnek, egyszerű­en letagadhatatlanná váltam. Fogalmam sem volt, hogy hatalmi harc robbant ki körülöttem és szabályos hivatalos huzavona zajlott a há­tam mögött.” A svéd nőt sohasem hívták meg a minisz­térium vagy a Birodalmi Filmkamara estélyei­re, bankettjeire, fogadásaira. A velencei siker nyomán mégis fogadni kellett. A meghívóval együtt negyven szál piros rózsa érkezett. Goebbels hívatta. A miniszteri audienciáról Leander így számolt be: „A nagy-nagy íróasz­tal mögött ült, a nagy-nagy szobában a kicsi­kicsi emberke. Ragyogó hangulatban volt, su­gárzott a jókedvtől, cigarettákkal kínált - amiknek arany szopókájuk volt.” Ez volt Leander első találkozása azzal az emberrel, aki nehézségeket okozott a színész­nőnek, ám Zarah sem volt egyszerű eset. El­mesélte, hogy egy svéd újságíró már koráb­ban figyelmeztette: Goebbels íróasztalának lapja alatt gombok vannak, ezekkel indítja be a szobájában zajló fontosabb beszélgetések hangfelvételeit. A díva bemutatkozásul megje­gyezte a hatalmasságnak, hogy nincs kedve hangszalagra beszélni. Goebbels úgy tett, mintha nem értené, miről van szó. Leander azonban nem tágított, és felajánlotta, szíve­sen megnézné az „utókornak” szóló beszélge­téseket rögzítő kapcsolókat. Goebbels meg­dermedt. Aztán közölte: sohasem ült még ve­le szemben hasonlóan szemtelen személy. Leander nem késlekedett a válasszal: „Ugyan­ezt mondhatom én is önnek, miniszter úr!" Erre mindketten hangosan fölnevettek. (Folytatjuk) Szülőhelyem Komarno lett • A gimiben alakult az első zene­kar • Bennünket is az Egyetemi Színpad segített sikerre • Az Atlantisz vége: Anglia lemondja a szállítást • Külkeresként Cipruson • Holding után a Neményi Rt. SZOLID CÉG A HEGYALJA ÚTON Régi ismerős, de mosta­ni beszélgetésünket meg­előzően csaknem tíz éve ta­lálkoztam vele utoljára Cip­ruson, ahol az Óbuda Tsz és egy görög üzletember közös virágkertészetének igazgatói tisztét töltötte be. Vaskos meglepetés volt az egykor körülrajongott Neményi Bélát, az Atlantisz zenekar üdvöskéjét, a Drága bakter úr! és a Ki ölte meg Kennedyt? sikerslágerek szerzőjét és énekesét tisztes és tekintélyes üzletem­berként viszontlátni. Hamar kiderült, hogy a mindig de­rűs és barátságos Béla a cég élén is megőrizte ifjúko­ri önmagát. És azt is jólesőn hallottam másoktól, hogy üzleti sikereit jórészt nyílt, közvetlen stílusának kö­szönheti. Most a Neményi Rt. szu­permodern autószalonjában találkozunk a vagyont érő BMW-csodákkal körített tár­gyalósarokban. S az egykori dalos-derűs siheder sikeres üzletemberként, világcégek partnereként, gitár és mik­rofon nélkül is pillanatok alatt jó kapcsolatot teremt mostani közönségével. Egy-egy ilyen beszélge­tés felkavar minden régi kö­zös emléket. Az Atlantisz vibráló koncertjeitől a cipru­si meleg fogadtatásig, az ottani utánozhatatlan zama- tú báránypecsenyékig. Ám az egyetlen kérdés mégis az marad: hogyan születnek meg a Neményi-féle, nagy­ívű üzleti sikerek? Mi kell ahhoz, hogy egy bohémnak ismert, dalnak-muzsikának élő fiatalember nagy üzleti vállalkozások irányítójává legyen? Béla tisztában van értékeivel, mégis jóízűt ne­vet a kérdésen.- Kezdjem azzal, hogy születtem itt és itt?... EGY ORSZÁG KEDVENC ÉNEKESE A HATVANAS ÉVEK ELEJÉN- Kezdd azzal, hogy szü­lettél! Bár ez nem szorul bi­zonyításra, ám hátha éppen a kezdetekben rejlik a ma­gyarázat. Észak-Komáromban szü­letett, de amint megjegyzi, ennek nincs jelentősége. Jóformán csecsemő volt még, amikor a háború befe­jeztével a balparti Komá­romból újra Komarno lett, és bíróként szolgáló apját Győrbe helyezték. Az iskolát ott kezdte el, de az újabb át­helyezések Veszprémbe, majd Budapestre sodorták a családot. A családról beszélge­tünk.- Anyám otthon élt ve­lünk, nevelte, istápolta az öcsémet meg engem. Min­dig éreztem, hogy nagyon szeret, és ez a jó érzés any- nyira eltöltött, belém ivó­dott, hogy mai napig is ide­genkedem a rideg, érzéket­len emberektől. Apja nagyon elfoglalt ember volt.- A fegyelmet, rendet azért ő tartotta otthon. Bíró lévén ő osztott igazságot, és mondhatom, mindig igazságosan. Hála istennek jó erőben van ma is.- Mit szólt a család a muzsikáláshoz?- A zene kedvelt foglala­tosság volt nálunk, de a szülők nem táncdalénekes- nek szántak. Az öcsém ügy­véd, magam is négy teljes évet végeztem el a jogon. De ne szaladjunk előre. A muzsikálás ennél régebbi eredetű, és a véletlen műve. A forradalom után a gimnáziumban toborozták az első zenekart.- Eleinte csak magunk­nak zöngicséltünk, de las­san belejött a csapat. Jóma­gam zongoristaként kezd­tem, majd énekes lettem és dalszerző. Tizenkilenc éves korában a balatonboglári hippitalál­kozón már tízezer fiatal da­lolt, tombolt velük.- A rendőrség gyermek- védelmi osztálya ellenőrzött bennünket, mint megrög­zött csoportosulókat. Bogláron népszerűek let­tek. Művelődési házak, táncházak keresték őket.- Első díszkoncertünket 1969 őszén adtuk az Egye­temi Színpadon. Ez már a sikeres áttörést jelentette. Nem akartunk hinni a fü­lünknek, amikor megkaptuk az első lemezajánlatot. Legnagyobb sikereit a hírneves Atlantisz együttes­ben aratta.- Ott végződött a muzsi­kuspályám is. Új hangszere­ket rendeltünk 1968-ban Angliából, ám a csehszlová­kiai bevonulás miatt az an­golok sztronírozták a ma­gyar megrendelést. A régi eszközeinket közben elad­tuk, s ott álltunk pénz és taps nélkül. 37

Next

/
Thumbnails
Contents