Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
érkezett. Neki is érzékien mély, búgó hangja volt. Hatalmas keze, lába, csontos arca - Garbóhoz hasonlóan - különbözött a kamera elé cibált babaszépségektó'l, a szalmaszőkére fri- zírozott, jó házból való úrilányoktól. Valami végzetes-tragikus olvadt szét alakján, azt sugallva: a szerelem nem tréfadolog! Az életet élni - komoly és fenyegetett vállalkozás. Az új sztár rendszerint olyan szerepeket alakított a felvevó'gép előtt, amelyekben alkalma nyílt éneklésre nyitni a száját, filmbeli szerepeiben ugyanis többnyire revücsillagot, sanzonettet vagy kabarészínésznőt alakított. Az érzelmes dalok, amelyeket magyar slágerszerzők, Bu- day Dénes és az UFA-nál Peter keresztnevet kapott Fényes Szabolcs mellett a fiatal, német komponista Michael Jary írt, nem vonták kétségbe a kamera előtt megjelenített emberi drama komolyságát. Goebbels doktor tehát szerette Zarah Leandert, és a német színészet üdvöskéjének tartotta - gondolhatnánk. Szó sincs ilyesmiről. Goebbels doktor egyáltalán nem szerette a Berlinbe telepedett svéd színésznőt. Csöppet sem volt elragadtatva attól, hogy a német film „első hölgye” nem német, hanem külföldi asszony. Leander így vallott erről emlékiratában: „Goebbels szegénységi bizonyítványnak tekintette, hogy a büszke Harmadik Birodalom nem tudott saját Garbót felmutatni. A svéd nő egyszerűen nem smakkolt neki. így odafentről levegőnek tekintett engem. Az ő minisztériuma számára nem léteztem. Első filmem után a közönség és a sajtó ünnepelt, Goebbels azonban a füle botját sem mozdította. Második filmem után még magasabbra nőtt a rajongás - Goebbels hallgatott. Ám következett a Heimat (Hazatérés) című film, s Goebbels nem lapulhatott tovább. Carl Froelich a Heimatért a Velencei Biennálén megkapta a rendezői díjat, és az én teljesítményem is nemzetközi elismerést aratott. A propagandaminiszternek ezek után reagálnia kellett. Megtette. Nem volt buta ember. Ha kellemetlen voltam is Goebbelsnek, egyszerűen letagadhatatlanná váltam. Fogalmam sem volt, hogy hatalmi harc robbant ki körülöttem és szabályos hivatalos huzavona zajlott a hátam mögött.” A svéd nőt sohasem hívták meg a minisztérium vagy a Birodalmi Filmkamara estélyeire, bankettjeire, fogadásaira. A velencei siker nyomán mégis fogadni kellett. A meghívóval együtt negyven szál piros rózsa érkezett. Goebbels hívatta. A miniszteri audienciáról Leander így számolt be: „A nagy-nagy íróasztal mögött ült, a nagy-nagy szobában a kicsikicsi emberke. Ragyogó hangulatban volt, sugárzott a jókedvtől, cigarettákkal kínált - amiknek arany szopókájuk volt.” Ez volt Leander első találkozása azzal az emberrel, aki nehézségeket okozott a színésznőnek, ám Zarah sem volt egyszerű eset. Elmesélte, hogy egy svéd újságíró már korábban figyelmeztette: Goebbels íróasztalának lapja alatt gombok vannak, ezekkel indítja be a szobájában zajló fontosabb beszélgetések hangfelvételeit. A díva bemutatkozásul megjegyezte a hatalmasságnak, hogy nincs kedve hangszalagra beszélni. Goebbels úgy tett, mintha nem értené, miről van szó. Leander azonban nem tágított, és felajánlotta, szívesen megnézné az „utókornak” szóló beszélgetéseket rögzítő kapcsolókat. Goebbels megdermedt. Aztán közölte: sohasem ült még vele szemben hasonlóan szemtelen személy. Leander nem késlekedett a válasszal: „Ugyanezt mondhatom én is önnek, miniszter úr!" Erre mindketten hangosan fölnevettek. (Folytatjuk) Szülőhelyem Komarno lett • A gimiben alakult az első zenekar • Bennünket is az Egyetemi Színpad segített sikerre • Az Atlantisz vége: Anglia lemondja a szállítást • Külkeresként Cipruson • Holding után a Neményi Rt. SZOLID CÉG A HEGYALJA ÚTON Régi ismerős, de mostani beszélgetésünket megelőzően csaknem tíz éve találkoztam vele utoljára Cipruson, ahol az Óbuda Tsz és egy görög üzletember közös virágkertészetének igazgatói tisztét töltötte be. Vaskos meglepetés volt az egykor körülrajongott Neményi Bélát, az Atlantisz zenekar üdvöskéjét, a Drága bakter úr! és a Ki ölte meg Kennedyt? sikerslágerek szerzőjét és énekesét tisztes és tekintélyes üzletemberként viszontlátni. Hamar kiderült, hogy a mindig derűs és barátságos Béla a cég élén is megőrizte ifjúkori önmagát. És azt is jólesőn hallottam másoktól, hogy üzleti sikereit jórészt nyílt, közvetlen stílusának köszönheti. Most a Neményi Rt. szupermodern autószalonjában találkozunk a vagyont érő BMW-csodákkal körített tárgyalósarokban. S az egykori dalos-derűs siheder sikeres üzletemberként, világcégek partnereként, gitár és mikrofon nélkül is pillanatok alatt jó kapcsolatot teremt mostani közönségével. Egy-egy ilyen beszélgetés felkavar minden régi közös emléket. Az Atlantisz vibráló koncertjeitől a ciprusi meleg fogadtatásig, az ottani utánozhatatlan zama- tú báránypecsenyékig. Ám az egyetlen kérdés mégis az marad: hogyan születnek meg a Neményi-féle, nagyívű üzleti sikerek? Mi kell ahhoz, hogy egy bohémnak ismert, dalnak-muzsikának élő fiatalember nagy üzleti vállalkozások irányítójává legyen? Béla tisztában van értékeivel, mégis jóízűt nevet a kérdésen.- Kezdjem azzal, hogy születtem itt és itt?... EGY ORSZÁG KEDVENC ÉNEKESE A HATVANAS ÉVEK ELEJÉN- Kezdd azzal, hogy születtél! Bár ez nem szorul bizonyításra, ám hátha éppen a kezdetekben rejlik a magyarázat. Észak-Komáromban született, de amint megjegyzi, ennek nincs jelentősége. Jóformán csecsemő volt még, amikor a háború befejeztével a balparti Komáromból újra Komarno lett, és bíróként szolgáló apját Győrbe helyezték. Az iskolát ott kezdte el, de az újabb áthelyezések Veszprémbe, majd Budapestre sodorták a családot. A családról beszélgetünk.- Anyám otthon élt velünk, nevelte, istápolta az öcsémet meg engem. Mindig éreztem, hogy nagyon szeret, és ez a jó érzés any- nyira eltöltött, belém ivódott, hogy mai napig is idegenkedem a rideg, érzéketlen emberektől. Apja nagyon elfoglalt ember volt.- A fegyelmet, rendet azért ő tartotta otthon. Bíró lévén ő osztott igazságot, és mondhatom, mindig igazságosan. Hála istennek jó erőben van ma is.- Mit szólt a család a muzsikáláshoz?- A zene kedvelt foglalatosság volt nálunk, de a szülők nem táncdalénekes- nek szántak. Az öcsém ügyvéd, magam is négy teljes évet végeztem el a jogon. De ne szaladjunk előre. A muzsikálás ennél régebbi eredetű, és a véletlen műve. A forradalom után a gimnáziumban toborozták az első zenekart.- Eleinte csak magunknak zöngicséltünk, de lassan belejött a csapat. Jómagam zongoristaként kezdtem, majd énekes lettem és dalszerző. Tizenkilenc éves korában a balatonboglári hippitalálkozón már tízezer fiatal dalolt, tombolt velük.- A rendőrség gyermek- védelmi osztálya ellenőrzött bennünket, mint megrögzött csoportosulókat. Bogláron népszerűek lettek. Művelődési házak, táncházak keresték őket.- Első díszkoncertünket 1969 őszén adtuk az Egyetemi Színpadon. Ez már a sikeres áttörést jelentette. Nem akartunk hinni a fülünknek, amikor megkaptuk az első lemezajánlatot. Legnagyobb sikereit a hírneves Atlantisz együttesben aratta.- Ott végződött a muzsikuspályám is. Új hangszereket rendeltünk 1968-ban Angliából, ám a csehszlovákiai bevonulás miatt az angolok sztronírozták a magyar megrendelést. A régi eszközeinket közben eladtuk, s ott álltunk pénz és taps nélkül. 37
