Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
A Ml URUNK FESTŐJE-II. János Pál drámája Pécsett ADAM CHMIELOWSKI, A FESTŐ SZEREPÉBEN KŐSZEGI ÁKOS Hatalmas, kifeszített, fehér kelme a színpad mélyén, látomásosan óriási, vakkeretre szegeit festővá- szon, érintetlen a művész ecsetjétől, mert a képhez, amit a festő alkotni vágyik, nincs meg a modell sem a valóságban, sem a képzeletben. Az Ecce homo megoldhatatlan feladat. A vászon alatt gerendá- zatok, mint valamiféle deszkapallós járdák egy századvégi városban; még alább göncök és alom, szánalmas fekhelyei a nyomortanya lakóinak. A színen alig van több jelzés és kellék, mégis, hol egy krakkói menhelyen, hol a sikátorokban, hol pedig egy divatos festő műtermében vagyunk a rendező és a színészek látomást támasztó tehetsége révén. Adam Chmielowski, a festő sorsa játszódik le előttünk Karol Wojtyla, azaz II. János Pál tollából. Chmielowski a múlt század derekán született Krakkó közelében. Amikor hazájában a felkelés, melynek tizennyolc évesen résztvevője volt, elbukott, Párizsba emigrált, majd Münchenben elvégezte a festőakadémiát, így tért..vissza Lengyelországba. Ünnepelték, a fiatalok példaképé lett. Esztétikai és filozófiai munkáiban mindig is a szépség forrását, Istent kereste. A sors egy krakkói nyomortanyára vezette, ahol megrendült a szegények szenvedése láttán. Gyűjtést kezdeményezett a polgárok körében, hogy alamizsnákkal segítsék az elesetteket. Ugyanakkor találkozott a szociális kérdéseket radikálisabban - a forradalommal - megoldani akarók eszméivel is. De nem hitt az erőszak eredményességében. Úgy vélte, az ember nyomorúsága sokkal nagyobb a javak minden tartalékánál, haraggal vajmi kevéssé vívható ki az elégedettség. Azonban kétségbeejtette a koldusok cinizmusa is, amivel jótékonykodását fogadták. Adam mégsem a forradalmat, az erőszakot fogadta el megváltó eszmének, hanem a könyörületet; hiába mondták neki, hogy azzal csak fenntartja a nyomort, miközben a gazdagok lelkiismeretén könnyít. Adam Cmieíowski, a festő Isten arcát ismerte fel a Szegények arcvonásaiban. Es amikor felfedezte ezt, a hófehér vásznon - ott a színpadon, mint valami csoda - a festő néhány kézmozdulatára hatalmas festékömlenyek, energikus vonalak jelennek meg: a mi Urunk arcának körvonalai. A festői pályát Adam otthagyja, hogy a ferencesek harmadrendjébe lépjen, Albert barát néven. És megalapítja az albertinus testvérek közösségét, a nincstelenek istápolását szolgáló rendet. Maga is koldussorsot vállal; kéregetésből tartják fenn magukat. Amikor mégiscsak kitör a forradalom, Adam megérti az indulatokat, mint ama régi felkelés részvevője, igazságosnak ítéli a haragot, de mégis azt mondja a kereszt előtt, hogy döntése helyes volt, a jobbik utat választotta. Erről szól a darab. Chmielowski emlékére készült, pontosabban egy ember megismerésének szándékával íródott. De ha tisztában vagyunk a pápa életútjával, tudhatjuk, hogy a maga sorsfordulóit, a saját vívódásait is megírta. Karol Wojtyla már a gimnáziumi éveiben is kitűnt irodalmi, színházi érdeklődésével. Játszott és rendezett, vonzotta a művészet. Később a krakkói Jagelló Egyetemen a bölcsészettudományi fakultáson lengyel irodalmat és nyelvet, valamint filozófiát hallgatott. De amikor 1939-ben a megszálló német hatalom bezáratta az egyetemet, a diákok csak illegálisan folytathatták tanulmányaikat. Wojtyla gyári munkás lett, titkon egyetemi hallgató, s közben egy félillegális társulat - a Rapszódia,Színház - megteremtője. Úgy látszott, színész lesz, de lelki vívódásai, vallásossága, magánéleti válságai egyre közelebb vitték a papi hivatáshoz. Egy súlyos közúti balesete után végképp a szeminárium mellett döntött; 1946-ban szentelték pappá. A művészből lett pap életútjának tanulságai ra24
