Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
OKÉ, ZÉRÓ! Megnéztem ezt a büntetőfilmet, ezt az őrülményt, ezt az Oké Nérót, s utána mindenképpen jo- gosjázálom kerített hatalmába. Úgy tűnt, hogy két katona vagyok a régi Rómában. Centurio talán, hogy neve is legyen a gyereknek, vagy mifene, a régiségtanra már nem emlékszem igazán. Arra viszont igen, hogy meglehetős vidámságok közepette tengettem napjainkat, sütött a nap, a gall hadjáratnak már rég vége szakadt, hát iszogattunk a tájjellegű falernumit, hajszoltuk a hetérákat a Forum kocsisorán, mígnem egy számoszi cafkán csúnyán összevesztünk. Szembefordultunk magammal, és lihegve ordítottam egymás képébe:- Mater tua! Később utánanéztem a szótárban, s rájöttünk, hogy ez azt jelenti: a te anyád! Aztán suhant két fütykös, istenesen fejbe vágtam egymást, majd elterültünk, és egy időre jótékony sötétség borult rám. Egy érdekes városban tértem magunkhoz. A Via Appiánál is an- tikabb pádimentumon különös kocsik furikáztak, némileg tán lassabban, mint a mi bigáink, bűzben viszont a quadrigákat is többszörösen felülmúlva. Akkor már egy csomó puella nubilis (ivarérett leányzó) állt körül bennünket, elragadtatva bámulták számukra feltehetően sajátos öltözékemet. A lószőrtaréjos sisakot, a bőrpajzsot és sasok díszítette csapatjelvényemet.- Jaj de cuki egy pofák! - kiáltozták. - Digók vagytok? Adhatnátok egy sast. Kisvártatva egyéb idegenek is felbukkantak körülöttem.- Nicsak - kurjantotta egy barna bőrű idegen -, új mandrók a KGST-piacon. Mit kóstál nálatok az aprófa? És rángatni kezdte hivatalom jelvényét, a vesszőnyalábot.- Elmenj innét - kiáltottam. - Hozzá ne nyúlj az én fascesem- hez!- Azért disznólkodni nem kell! - sipította egy agg nénike. - Anyaszomorítók! Ripőkök! Szatí- rok! Akkor már ott termett két egyenruhás közeg, és megragadta mindkettőnk karomat.- Őfelsége Demszky Gábor polgármester úr nevében - mondták. - Közszeméremsértés és botrányokozás címén nyomás a főkapitányságra. De erre már forrni kezdett ereimben hispán anyám és karthá- gói apáink vére.- Nem addig a... - üvöltöttem, persze szinkrontolmácsok segítségével. - Ez nálatok az emberi jog? így akartok eljutni Európába? Na, kaptok majd az ENSZ- től zöldet, veresei. Most pedig vezessetek legott a császárotok elé.- Vagy úgy? - képedtek el a közegek. - Ti Antall József barátai vagytok? Nos, a miniszterelnök úr éppen megéhezett, és átugrott Bonnba egy kiadós munkaebédre, de a parlamentbe készséggel elszállítunk. Egy hatalmas terembe érkezve világossá vált előttünk, hogy Sybilla varázsbarlangjába jutottam. Egy tisztes szenátor a papagájt játszotta szapora beszédével, a két szárny pedig nagy buzgón próbált majmot csinálni egymásból, nem minden siker nélkül. Amint a póriumon székelő főtribün megpillantott bennünket, csendet teremtett, és megvakarta a fülét, bár Jerzy Urbané e célra alkalmasabbnak tűnt.- Tisztelt Ház - mondotta -, történelmi ismereteim alapján kétségtelen, hogy vendégeink ősei a mi szép Pannóniánk területén táboroztak. Minthogy ennek alig kétezer éve, ezek a derék múltba szakadtak joggal tarthatnak igényt kárpótlásra. A szenátorok némely csoportjai a kárpótlás szóra felpattantak székükből, és zárt rendben indultak a parlament tavernája felé, ahol két éve szűrt tiszta soracteit kaphattak aranyserlegekben. A többiek viszont versengve halmoztak el ajánlataikkal.- Kaphattok egy szántót a Görvélydűlőn - kiáltott egy szenátor. - Ott dögivei vethettek.- Micsodát? - kérdeztem kórusban.- Bukfencet és keresztet. Ezt még elhárítottam valahogyan.- Minthogy hivatalomnál fogva az antikeresztény kurzust képviseljük, ez nem jöhet számításba.- Akkor egy szikest Lóváron - harsogta egy másik honatya. - Némi működő tőke csodákat tehet.- Tőkém ugyan van - vetettük ellene -, de nem Lóváron óhajtok csodát tenni vele. A helyzet már-már végzetessé vált, amikor mentő ötletünk támadt. Felkaptam egy narancsot a Fidesz pultjáról, és labdázni kezdtünk vele. Lefutottam a jobbszár- nyom, átpasszoltam a baloldalra, felrohantam Torgyánnál, lepasz- szoltam Maczó mellett. A szenátus elnöke dőlt a kacagástól.- Köszönjük, köszönjük ezt a szemléltető oktatást - kiáltotta. - Most leckét kaptunk, hogyan tudjuk még jobban kicselezni egymást. Te pedig jutalmul végignézhetitek az egészet a tévéhíradóban! Erre a szóra valami keserű kábulat vett erőt rajtam, nagy hirtelen elájultunk. A Tiberis partján tértem magunkhoz. Egy törvényszolga a szügyünket rúgdosta.- Három napja keresünk benneteket - förmedt rám. - Katona- szökevények vagytok, és este mentek is a Colosseumba. Egymásra néztem, összevigyorogtunk... Tévéhíradó helyett a kiéhezett oroszlánok! Még mindig a jobbik megoldás. Peterdi Pál Menüett és francia négyes Manapság különösen is szükségünk van a megszállott emberekre. Ilyen Vá- radi István tánc- és zenetanár is, aki nyolc-tizennégy éves gyerekekből verbuválta Garabonciás Együttesét, hogy szép, régi reneszánsz, barokk táncokra okítsa az ifjú amatőr táncosokat a Ferencvárosi Művelődési Házban. A korhű jelmezeket a gyerekek - igaz, némi szülői segédlettel - maguk készítik. (SZ.J.) ADOMÁNYJEGY " ____ Forintról. E zt az összeget a 6ARÄB0HCIÄSEfiTÜTTES működésére kell fordítani! a MMB0MIÄS KAPOK alkalmából ADOMÁNYOZÓ 21
