Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
Régi - égi - Dégi kék „Elindultam bús hazámba...” - dúdolja magában a riporter, kinek régi barátját kellene föllelnie a kosztolá- nyis, bús Budapesten. Járkál riporterünk színházról színházra. A színházigazgatók, színészszervezők, színésztitkárságok, színészkommandók, színészmaffiózók, színészrendezők csak szomorkásán rázzák a fejüket, nincs itt, kérem, mi nem láttuk ezt az embert. Ha nem is egészen úgy, ahogy Péter rázta a fejét, mikor a meggyötört próféta után érdeklődtek a fogdmegek, hogy nem is ismeri, de ők sem tudtak mit mondani a mi színészünkről. Az öltöztető általában böl- csebb, mint az alkalmi szín- házcsinálók, a Madách Színház egyik beugrójában félrerántotta riporterünket, és annyit mondott:- Kérem... gyerekkorában mindenki azt hiszi, hogy színész akar lenni. Ez nem baj. De sokan azt is hiszik, hogy ők - ő - színész tud lenni. Nem így van. A színészet adomány. Születni kell reá. Nem biztos, hogy az,marad, aki a pályán marad. És nem biztos, hogy nem az, aki a pálya szélén (á la Mándy) ténfereg. Néz. Bámulja az eget. Bámulja az egész nagy világmindenséget, ahogy gyerekkorában.- Tessék, uram, megnézni, micsoda tömegű rossz színész van! Százak! Egy- egy nagyobb létszámú darabban lehet igazán észrevenni, ahol az elhanyagoltab- baknak és státusosoknak is helyet kell adni, mert annyi a szöveg. Micsoda rossz színészek, isten bocsássa meg! De gyűrik az ipart, évek, évtizedek óta. Nem bírják abbahagyni! - Félrevonta riporterét. - Uram, nem bírják abbahagyni! És azáltal, hogy a közértben időnként „művész úrnak” titulálják őket, kihúzzák a hátukat a görnyedő bo- rosflaskák és karfiolok cipe- léséből, és - maradnak! Az istennek se mennek el jószággondozónak vagy házianyának, pedig bizonyára mind a tenyésztésben, mind a szaporulatban megállnák a helyüket - az ország piaci dicsőségére. Ugyanakkor pedig valakinek csak el kell mondania a mellékszövegeket is! Mi lenne a művész urak és hölgyek nélkül?- Bocsásson meg - szakí- tá félbe testes riporterünk a túláradó és láthatóan művészellenes öltöztetőt (lehet, hogy egyszer nem idejében hozta be a csöpp unikumot, vodkát, brandyt vagy parizert a művészkének, vagy még romlott is volt a parizer), mindenesetre fejtegetéseit félresodorva, és verejtékét is félresodorva szóla -, bocsásson meg, de én Dégi Istvánt keresem!- Na, ja. A Dégi. Mi van vele?,- Én kérdem magától.- Minek az magának? -Szeretem. Barátom.- Furcsa. Nemigen láttam körülötte barátokat.- Itt öltözött, nem? - Riporter rámutat egy kehes ajtóra a Madáchban.- Itt. De többnyire barát nélkül.- Barátságtalanul?- Azt is lehet mondani.- Mi van itt b$nn?- Mi lenne? O nincs. Benyitnak, megüti az orrot a színház behízelgő szaga, a masztix, a rizspor, rúzsok, kenőcsök, pomadék merengő illata. Terjeng a színészi lét.- Nincs itt?- Maga is,látja. Nincs.- Mégis. Érzek valamit.- Akkor maga parafeno- mén. Itt aztán nincs a Dégi.- Valami van itt...- Van, aki akkor is színész, ha nem játszik. Ha Kovács Karcsi bácsi átment a Pasaréti téren fehér ballonban, akár a Lear király is lehetett. Riporter körülnéz, tálacs- kákba kotor, fiókokból ránt elő egy-egy kunkorodó szalagot. A kanapé alatt matat, ósdi cipők, ripők harisnyák között. A tükrök mentén régi illatszerek bólonganak elmélyedve, elmerülve önnön folyadékukban. ,- És ez? És ez? - Riporter egy régi, finom, csöpp ezüstszelencét vesz a kezébe.- Igaza van! - Öltöztető is meglepődik. - Ez az övé volt! Mutassa! - Kikapja riporter kezéből a szelencét, fölkat- tintja. - Igen! Ez az övé!- De mi ez? Mi van benne?- Barátom! Magának varázsereje van, ha ezt megtalálta! Tudja, mi ez?- Nem tudom.- Ebben van az az éteri, finom pára! Ebben mosta Dégi a szemeit! Oda nézzen, a mélyére! Micsoda kék!- Hogyan? Mit csinált?- Nem emlékszik? Még a debreceni színházból hozta! Treplovot játszott Nagy Annával! Emlékszik azokra a kék szemekre?- Igen. Micsoda kékség!- És amikor az Éjjeli menedékhely színészét játszta! Uram! Látta azt a kéket? Vagy a Bodnárné Bodnárét a Németh Lászlóban?- Kék. Milyen kék. Honnan van ez a pára? Honnan gyűjtötte?- Az égből. Mikor meghasad a nap Makó felett, a ragyogó nyári napsütésben föltündököl ez a kékség, és tart egészen késő délutánig.- És ebben mosta a szemeit? Mi ez?- Azúr. Azóta se használta senki. 15 DÉGI ISTVÁN GYURKOWCS TIBOR játsztolkf { ■ ■ ■ II
