Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
59 lágba, megérdeklődik, sikerült-e már a problémát megoldani. Ha nem, akkor ismét szétporlasztják magukat, s ez így megy mindaddig, amíg a várva várt jé hírrel nem fogadják őket. Az első sikerült kísérlet annyira fölbátorított, úgy rákaptam az eddig ismeretlen pihenésmód ízére, hogy már nemcsak az éjszakát, hanem minden szabad percemet porítva töltöttem. Módom volt rá bárhol: a parkokban, az utcán, mert mindenütt ott állnak a postaládához hasonló készülékek az ajtócskával. Csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy pontosan beállítsuk az ébresztőórát. Szórakozottabb egyének olykor elfelejtik, és örökkön örökké ott nyugodnának a készülékben, ha az ellenőrző hivatal alkalmazottai havonta nem vizsgálnának meg minden gépet. Látogatásom vége felé már valósággal rabja lettem a bzsutok szokásának, és mint mondom, lépten-nyomon éltem vele. Sajnos, drágán meg kellett fizetnem ezért a szórakozásért. Egyszer ugyanis a készülék, amelyben tartózkodtam, kissé meghibásodott, és amikor az ébresztőóra bekapcsolta, nem a megszokott alakomban teremtett újjá, hanem Bonaparte Napóleon formájában, császári egyenruhában, a Becsületrend háromszínű szalagjával, oldalamon karddal, fejemen háromszögletű, aranyos kalappal, kezemben jogarral és országalmával - így jelentem meg az ámuló bzsutok szeme előtt. Azt tanácsolták, hogy szabassam át magam a legközelebbi jól működő készülékben, ennek semmi akadálya, hiszen kéznél van az atomábrám, de én még a gondolattól is elborzadtam. Beértem hát annyival, hogy elcseréltem a háromszögletű kalapot egy füles sapkára, a kardot egy eszcájgkészletre, a jogart és az országalmát pedig egy esernyőre. Amikor már a rakéta kormányánál ültem, és a bolygó messze mögöttem maradt az örök éjszaka sötétjében, hirtelen eszembe jutott, hogy könnyelműség volt otthagyni a kézzelfogható bizonyítékokat, amelyek szavaim hitelét alátámasztanák, de emiatt már nem fordultam vissza.
