Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
44 az egymással kommunikáló civilizációk hálózatát. Ezért valahányszor egy-egy új civilizáció megjelenik, és kapcsolatba lép a galaktikus társadalom valamely idősebb tagjával, valószínűleg kap tőle egy galaktikus "telefonkönyvet" amely megjelöli a létező, fejlett civilizációk pozicióit, valamint a velük létesítendő kapcsolat' speciális frekvenciáját és a kommunikáció módját. Ily módon az új jelentkezőt meghívják, hogy csatlakozzon a fejlett civilizációk galaktikus közösségéhez. Ilyen csillagközi hálózat létezése esetén nem lenne értelme annak, hogy valamennyi tagja jeleket sugározzon minden irányba az esetleg megjelenő új civilizációk számára. Az egyik lehetséges megoldás az lenne, hogy felállítanak e- gyetlen jeladót, talán a galaxis középpontja közelében , hogy sugározzon valamennyi tag nevében valamennyi új civilizáció számára az egész galaxisban. Ez azonban nem lenne a feladatok méltányos megosztása, mivel egyetlen civilizációnak kellene végrehajtania az egész munkát, és az ehhez szükséges erőforrások eljuttatása intersztelláris távolságokra gazdaságilag nem keresztülvihető. Következésképp a legegyszerűbb, legméltányosabb és ezért a legvalószínűbb az a megoldás, hogy az egész galaxist felosztjuk regionális hatáskörökre, melyek mindegyike a galaktikus közösség egy-egy tagjához tartozik. Ily módon a tagok között egyenletesen oszlanak meg a feladatok, és mindegyikük csak ama új civilizációkért felelős, amelyek a hatókörükön belül jelentkeznek. Ez egyúttal könnyebbé, olcsóbbá és sokkal gyorsabbá tenné a kapcsolatteremtést, hiszen a szóbanforgó távolságok nagyságrendileg 10-1000 fényév között lesznek csupán. Továbbá fejlett technikai civilizációk a világűrbe telepített csillagászati obszervatóriumaik segítségével tanulmányozhatják valamennyi, a hatókörükön belüli bolygórendszert, és megállapíthatják, hogy melyek azok a csillagok, amelyeknek folyékony vízzel