Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

- 6 ­- Elképzelt, a jövőben bekövetkezhető eseményeket megje­lenítő művészetük. Igen sok értéket hozott létre. A lá­dákban sok műalkotásukat elvisszük.- Filozófiájuk?- Sok ágra szakadt. Lényegében nem értem...- Azt hiszem ezzel befejezhetjük a tájékozódást. Alapo­sabb megállapításokat majd a fedélzeten teszünk.- És otthon.- Igen, az anyag végleges feldolgozása után. Azzal hátukra szíjazták az értékes tartalmú ládákat, bekapcsolták antigravitoraikat és elkezdtek emelkedni, hogy a magasban, a körpályán találkozzanak anyahajójukkal. Egymás után tűntek el a felhők közti kék égben. Tóth Zsoltné: DELFINLÁNY- Sebességet csökkenteni! Kormány két fokkal északra! - a kapitány teljes erőből üvöltött, de a tomboló orkán elnyelte a hangját. A hajót úgy dobálta a tenger, mint egy szalmaszálat. Időről időre elborították a hullámok a fedélzetet, kis híján ma­gukkal sodorva a csuromvizes legénységet. Az utasok a ka­binokba húzódtak és reménykedtek, de az égen a sötét vi­harfellegek nem mozdultak.- Kapitány! Léket kaptunk! A víz perceken belül elönti a gépházat.- Bocsássátok vízre a mentőcsónakokat! Először a nők és a gyerekek szánjanak be! Rémült tolongás kezdődött a fedélzeten. Mindenki gyorsan a csónakokba akart jutni, de még nem tört ki a pánik, csak akkor, amikor a hajó tatja megemelkedett, aztán hirtelen le­süllyedt. Néhány csónak kétségbeesetten próbált távolodni a hajótól, hogy a halálos örvényt elkerülje. Hullámok söpör­tek végig a fedélzeten, ledöntve lábukról a lökdösődőket.- A kislányom! Jaj, a kislányom! Segítsenek! A tengerbe

Next

/
Thumbnails
Contents