Heves megyei aprónyomtatványok 9/X
2d Itt, a kastélyban töltött boldog, békés hetek idején fordítja le a költő - bizonyára Hertha kedvéért - az 1926 tavaszán irt Pohár oimü költeményét német nyelvre. Ugyancsak itt irja "A pap mosolyog" első változatát is, amit a későbbiek 3orán levélben küld meg nővérének, Jolánnak. A második változat a Diogenes 1926. novemberi számában jelent meg. A József Jolánhoz irt változat a következő: " A pap mosolyog és derűsen kéjenc gondtalan istent dicsér darazsak dongnak a poros utón végig zümmögő gyásznép kisár friss széltől p ir ősit d 11 arccal tanácstalan bar tát Dk várnak s meggyőződvén, hogy eltemetnek utamból immár félreállnak harmatos fűvek gyenge Ízzel a fákon hajnali pirosság lombök zizzennek szöcske ugrik a pókok hálójukat foltozzák hű bűneim mások szivére szállnak le vágyaimmal fájva valaki meglop s jó kutyámat nem uszíthatom többé rája." A Diogonesben megjelent változat ettől annyiban különbözik, hogy az első versszak második sorának kezdő szava nem a kéjenc, hanem a buja, és a második versszak első sora ott ebben a változatban szerepel: " kerűlős szemmel szégyenpirban". A költemény újabb változata a Nyugat 1929. januári számában jelent meg. Az első versszak még csak egy jelzős szerkezetben mutat eltérést: a kéjenc gondtalan isten "helyett" gondtalan űdvü isten szerepel. A harmadik szakasz elejére betold egy "S"~t, azután a szöveg változatlan marad. /Azt kivéve, hogy itt az "Ízzel" szó után pontot tesz, és a következő sort nagy kezdőbetűvel írja./
