Heves megyei aprónyomtatványok 9/S

A

z öt ugyan nem kerek szám, csak „félkerek" de miután kétévenként rendezik meg a Hatvani Galériában az „Arcok és sorsok" című országos portrébiennálét, így az évek száma tízet ad ki, ez pedig elegendő a mérlegelésre, a megtett út áttekintésére. Nemcsak alkalmas azonban, hanem érdemes is visszanézni. Egyrészt azért, mert a tematikus kiállítás jogosultságát, indokoltságát egyesek megkérdőjelezték az első tárlat kapcsán. A választ az eltelt idő kettősen is megadta: a kezdet hatvan körüli kiállító művésze helyett a mostani, ötödik szemlén már százhuszonegy alkotó műveivel találkozhatnak az érdeklődők. Továbbá: az egyetlen munkával szereplés lehetősége fokozott felelősséget hárít a művészekre, akik ezt átérezve nyilván legjobb festményükkel, szobrukkal, érmükkel akarnak szerepelni.

S

okszor fölmerült egy további kérdőjel: van-e a fotográfia korában létalapja a portréművészetnek? (Először majdnem másfél száz évvel ezelőtt Delacroix kongatta a vészharangot.) Nos, a fotóművészet új kifejezési lehetőségét elismerve, a kiállítás anyaga arról is meggyőz bennünket, hogy az egyéniséget, jellemet, sorsot hordozó emberi arc a képzőművészet útján igen sokoldalúan közelíthető meg és fejezhető ki. Véleményem szerint tehát bizakodással tekinthetünk e kiállítás, e seregszemle elkövetkező tíz éve elé is! Ami pedig a vállalkozást tekintve további pozitívum: a bien- nálé műveit Hatvan művészetszerető közönségén kívül

Budapesten a Hollósy Simon Galéria, Hódmezővásárhelyen pedig a Tornyai János Múzeum közönsége szintúgy megismerheti jövő év elején az érintett intézmények közötti együttműködés jóvoltából.

U

gyanekkor hangot kívánok adni azon őszinte örömömnek, miszerint a kiállítók és egyben a díjazottak között az utóbbi években egyre nagyobb számban találkozunk fiatal alkotókkal. Sajátos generációs képet nyújt, ha az arany- és ezüstdiplomásokat nézzük. Köztük a magyar festészet doyenéként Pirk Jánost, a középnemzedék jelentős alkotójaként Lóránt Jánost, s talán meglepetésként a fiatalabbak sorából az avatottak által jól, de országosan kevéssé ismert Tóth Júlia aranydiplomáját üdvözölhetjük örömmel. Egyébként a rendezőségnek a fiatalok iránti „elkötelezettségét" mutatja a korosztály számára biztosított különdíj is, amelyet az ugyancsak ígéretes tehetség, Gulácsy-Horváth Zsolt kapott az idén. Eddigi munkássága ismeretében természetesen már nem meglepetés Kiss Nagy András, Kirch- mayer Károly szobrászati, érmészeti díja, valamint több országosan ismert festőművész — Kurucz D. István, Patay László, Fazekas Magdolna, Fejér Csaba, Vecsési Sándor — kitüntető diplomája, díjak által történt elismerése, amihez csak további alkotókedvet, egészséget kívánhatunk mind a szakma, mind a műélvezők tábora nevében.

Dömötör János