Heves megyei aprónyomtatványok 9/Q

Az 1930-as években megvalósított tiszafüredi és hódmezővásárhelyi öntözőfürtök vízigénye még a Tisza természetes vízjárási feltételei között is biztonsággal kielégíthető volt.

Az öntözés nagyobb arányú fejlesztését és a Körösök vízhiányának megszüntetését szolgáló tiszalöki öntözőrendszer már a természetes körülmények megváltoztatását tette szükségessé. Szükségessé vált a vízszint állandósítása — duzzasztóművek és víztárolók létesítése. A vízpótlást és vízátvezetést mint fő célt kielégítő vízlépcsők további hasznosítási lehetőségeket is teremtenek — mint a vízerő-hasznosítás és hajózásra alkalmas körülményeket biztosító vízi út.

A Tisza-csatornázás 1950-ben kezdődött az 1954 óta üzembe állított Tiszalöki Vízlépcső megvalósításával. Alapvető feladata — az összesen 60 m3/sec. vízkivételi kapacitású Keleti- és Nyugati-főcsatornán keresztül — a Tiszalöki Vízgazdálkodási Rendszer 150 000 ha öntözésének vízellátása, ipari és lakossági vízigényének kielégítése és a Körös-völgy vízpótlása. A vízerőtelep teljesítménye 14 MW, mellyel évente átlagosan 55 millió kWh — jórészt csúcsenergia — termelhető. A duzzasztás hatására a Tiszán és Bodrogon 130 km hajózásra alkalmas vízi út jött létre és a mederben 10 millió m3 víz tárolására nyújt lehetőséget.