Heves megyei aprónyomtatványok 9/Q

A Tiszatáj fejlődésére minden időszakban a természeti és társadalmi viszonyok — egymástól elválaszthatatlanul — hatással voltak.

A térségben a korábbi századokban az akkori lehetőségeknek és igényeknek megfelelő ártéri gazdálkodás folyt. Volt idő, amikor ellenség ellen nyújtott védelmet és búvóhelyet lakóinak az idegenek által alig vagy nem járható vízvilág.

Az ártér gazdagon biztosította az ittlakók építőanyagszükségletét — sár, fa, vessző, nád, sás, gyékény formájában. Ezekből az anyagokból szőnyegek, takarók, edényzet, bocskorok és más használati eszközök is készülhettek. Nemcsak a folyóban, —

— a réteken kiterjedt halászatot folytattak:

......a Tisza, amikor a síkra kiönt, minden helyet nemcsak vízzel tölt meg, hanem halakkal is. Ahol pedig tavat képez, mielőtt leapadna és vize visszatérne a folyó medrébe, a parasztok bizonyos rekeszek építésével akadályozzák meg azt, hogy a víz visszahúzódásakor a halak is visszamenjenek. Tehát éppen úgy fogva tartják vissza a halakat, mint a halastavakban. Megesik, hogy a vonuló halak akkora tömege ütközik neki a rekesznek, hogy azt áttörve megszöknek, s ezzel tönkreteszik a parasztok munkáját és reménységét."

N

agyon jelentős vízhasználatok voltak a hajómalmok és gátas malmok, nemkülönben a hajózás is.