Heves megyei aprónyomtatványok 9/Q

Télvíz ideje, 1978-ban. Akkor még a pártközpontban dolgozott Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria jelen főigazgatója. Tőle származik a megállapítás: Igen szerencsés, mondhatni telitalálat mindkét Hatvanban meghonosított biennálé, a tájképek, illetve az emberi sorsot tükröző portrék szemléje. Egyéni karakterük, atmoszférájuk kiemeli őket á hazában erre-arra szervezett különböző sereglések tömegéből, és két elhanyagolt, ám fontos műfajt állít az érdeklődés fókuszába ... A negyedik „Arcok és sorsok" bi- ennálén is igazolást találunk Berezcky Loránd idézett szavaira. Mi több, jóleső érzés, hogy azóta egyre szélesedett, izmosodott a Hatvani Galériában jelentkező művészek tábora. Míg ugyanis 1977-ben alig pár tucatnyian érdemesítették a portré ügyét támogató részvételükre, addig az idén közel kétszáz festőből, szobrászból került ki az a százharminc, akiknek munkái megtöltik a galéria falait, termeit. De legalább ennyire örvendetes, hogy a műfaj reprezentánsai — Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Kurucz D. István, Mészáros Mihály, Németh József, Pap Gyula, Patay László,, Pirk János, Szabó Iván, Szalatnyay József, Vecsési Sándor — mindmáig cselekvő-szereplő részesei a hagyományossá vált november végi bemutatóknak, továbbá ezúttal határon túli művészek is bekapcsolódnak Hatvan művészeti áramkörébe.

és mind több fiatal tehetség lel itt önigazolást törekvéseihez ... No meg, mintegy a szélesen értelmezett új realizmus ügyét szolgálandó, ígéretes kapcsolatrendszer kezd kialakulni galériánk biennáléi révén e haza tágasabb „partjai" között! Hiszen a „Magyar tájak" festészeti szemle anyagát — Hatvan után — most márSalgótarján is rendrebemutatja. Az idei „Arcok és sorsok" pedig Hódmezővásárhelyen, Sárospatakon teremt hidat a kiállítás tárgyai és a befogadó közönség között. Vagyis a megméretés, a kontroll hatvá- nyozódik térben, időben . . . Aztán még valami többlet, ami szintén nem helyi ügy csupán! A negyedik portrébiennálé éve, 1983, vajúdta világra a Hatvani Galéria művésztanyáját, amely társadalmi keretek között, a tangazdaság támogatásával nyújt alkotási lehetőséget az idősebb, fiatalabb művészeknek. Hogy milyen volt a start esztendeje? Erről néhá- nyan — Balogh Géza, Hegedűs László, Radics István — már ezen a szemlén vallanak. És hisszük, hogy a hatvani, nagygombosi fogantatású művek csak sokasodnak az elkövetkező évek során, gazdagítván piktúránkat. . . Hát ennyit, most és itt, egy katalógus élén. A többit, az igazán lényegeset, mondják el a kiállítás képei, szobrai a biennálé városának, amely többek között így emlékezik a nácik kiűzésének 39. évfordulójára, az új élet kezdetére.