Heves megyei aprónyomtatványok 9/P

PÁRÁD KÖZMŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEI MEGHÍVJÁK NAGY ERNŐ festőművész — tanszékvezető főiskolai docens kiállítására MEGNYITÓ 1982. ÁPRILIS 3-ÁN, DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR. A KIÁLLÍTÁST megnyitja DR LŐKÖS ISTVÁN FŐISKOLAI DOCENS A KIÁLLÍTÁS HELYE: TANÁCSHÁZ TANÁCSTERME. NYITVA: ÁPRILIS 3-TÓL - ÁPRILIS 25-IG, DÉLELŐTT 10-TÖL DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG. Egy évtizede ismerem Nagy Ernőt, egy évtizede kisérem figyelemmel festői, peda­gógusi munkásságát. Azért említem együtt a kettőt, mert nehezen választható külön életében az alkotás és nevelés ténye. Sőt úgy fogalmazhatnék, hogy a műves munka és a tanítványokkal való törődés kölcsönösen hatnak egymásra. Mi több: egyet jelen­tenek. Vagyis, amit művészként elénk tár önmagából Nagy Ernő, abban visszatükröződ­nek a fiatalokkal való törődés humán vonásai. És ahogyan hallom, tudom, a benne rejtőző tálentum ugyanekkor szabadon fluidál a kezére-szívére bízottak kis csapatainak szellemiségébe. Milyen arcú az egri főiskola művésztanára? Úgy vélem, hogy parádi kiállítása kap­csán elsősorban arra az önfegyelemre, arra a tiszta kompoziciós készségre, arra a visz- szafogott színvilágra kell utalnom, amely Nagy Ernő valamennyi munkájára leginkább jellemző. Természetesen elsődleges a tárgyhoz, a témához való közelítés igénye, az a szándék, ahogyan a látványt magán átszűrve, de sohasem ficamítva ki, festményeit vi­lágra segíti. A többi, imént jelzett jellemvonás már személyhez kötöttebb. így az egri „Szala-part” - tudva bár, hogy a művész szivéhez erősen érzelmi közelségbe került — palettáján, farostlemezén bizonyos distanciát, mérséklő távolságot mutat, mentes minden sziruposságtól. Múlt és jelen együttvalósága miféle jegyek birtokában utal más művész egy városszemléletre? Megnövelt arányaival a beton-tömbházak sokasága — túl a komponálás reális szán­dékán — valamiféle aggódást is kifejez mindazon szerves-szervetlen világért, amit elfed, elnyom egy-egy lakótelep a korábbi környezetből. Vagy idézzem hegyet-völgyet befog­laló tájképeit, amelyek sohasem harsány, az olcsón tündökletes színekkel igyekeznek hódítani? Igen, az olykor látszólagos monokrómia voltaképpen ugyancsak Nagy Ernőt mutatja fel, de olyképpen, hogy a színeknek ez a viszonylagos redukciója az igazán látó ember szemében gazdag spektrummá tágul. Ha jól meggondolom eddigi soraimnál többet talán nem is kíván az a művészet, amelyet jellemzésként a férfikor deléhez közelgő festő megyénkben, hazánkban repre­zentál. Mert a megpendítettt hármas egység voltaképpen a legtöbb, a legbecsülendőbb dolog, ha következetesen hívéül szegődik valaki. Márpedig Nagy Ernő mindeddig ma­kacs, ideáljától nem távolodó művész. Innen a becsülete, eddigi munkásságának vala­mennyi értéke, és innen az a meleg rokonszenv, amelyet jómagam is érzek iránta. Moldvay Győző RENDEZTE: BARAZ MÁTÉ

Next

/
Thumbnails
Contents